Idézetek az Angyal válaszol-ból
Mi szilárd volt – szétmállik,
mi folyékony volt – megdermed,
mi biztos volt – nincs többé.
Borzalmas!
Rettenetes mélység fölött vékony híd – ez vagytok ti.
Úgy vigyázzatok magatokra! (18L, 110.old)
Ne búsuljatok! Csodálatos változás indul,
és az nem mindig tűnik jónak nektek.
Pattognak a régi köntösök.
Széthullik, lefoszlik… minden.
Meg ne ijedjetek!
Nem kicsiny, ami veletek történik. (22L, 143.old)
Hogy felérj a végtelen Fényig,
túl kell hogy jussál a teremtett síkon.
Különben nem éred el.
HA TÚLJUTSZ, MEGSZABADULSZ
ÉS MEGSZABADÍTASZ. (28G, 179.o)
Amit most érzel, az az átmenet…
Minden átmenet próba.
Kényszerül az anyag átalakulni, ha te változol. (30L, 202)
Szokatlan erő szokatlan ellenállást kíván.
Az élettelen nem áll ellen.
AZ ÉLŐ ALAKUL OTT, AHOL KELL.
Pontosan ott.
Így lesz a rosszból jó. Így lesz a halálból élet. (34L, 228.old)
Az ember a mindenség sikolyát hallja,
s a mindenség édességét kell létrehoznia,
vagy romlását, ha nem felel meg.
Ha az alma megsérül,
édesebb lesz a többinél, vagy megrohad. (34L, 228.o)
Sötétség, gazság eltűnik, megszűnik,
ha a FÉNY eljöhet.
A FÉNY amit adunk, kétszer tompul.
Láng kapná el a világot, oly végtelen erős.
Szárnyunkkal szűrjük.
Emelkedjetek! Szűrjétek újra!
FÉNY csak így jöhet. (40; 266.old)
A világ szomjúhozik, s a forrás – bennetek.
A világ kiált, s a csend – bennetek.
A világ sír, nálatok az egyetlen ír.
Kegy a törvény helyett.
Híd az örvény felett.
Sikoly helyett Mosoly.
Téboly helyett béke.
Nem a háború vége – de az Új!
Hozzátok le végre! (46; 291.old)
KERESSÉTEK AZ ÚJNAK A NEVÉT,
A NEVÉT – MERT A SZÓ ALKOT!
A száj arra való.
A szem ŐT nézze csak!
A kéz NEKI tegyen!
Adjon végre, és ne vegyen!
És béke legyen!
ESKÜDJETEK AZ ÉGRE,
HOGY MEGTESZITEK! (47 ; 295.old)
Az Új Világ hozzátok kiált – születésért.
Az egység bennetek lakik, és az Ő.
Félhet-e a fő, ha a szívben lakik Ő?
A láb rohan –
a fő megőrül –
a kéz markol.
Miért?
Lábatok álljon a földön híven!
Hajtsátok le a fejeteket!
Tegyétek össze kezeteket,
hisz a szívben ott lakik az ÉLET!
Hisz az Út is a szívben van.
És egy az igazság, hogy: Ő VAN. (50; 300-301.old)
Új lángot kaptok.
Nyomott lelketek fellendül.
MI LÁTJUK AZ ÚJ NAPOT,
TI MÉG NEM, OTT LENN.
SZÍV MÉLYSÉGÉBEN LASSAN DERENG.
MI BENT MÁR LÁTJUK ŐT.
KINT TI CSAK A FÖLDI KINT LÁTJÁTOK.
EGY KINT VAN: A KINT.
CSAK KÜLSŐ SÖTÉT VAN – BELSŐ NEM LEHET.
CSAK KÜLSŐ ZAJ VAN – MERT BENT TEREM A CSEND.
CSAK KÍVÜL VAN IDŐ – BENT MEGÁLL.
CSAK KÍVÜL VAN HALÁL – BENT AZ ÉLET.
CSAK KÍVÜL TÉVED A LÉLEK – BELÜL ÖRÖK FÉSZKET TALÁL.
AZ EDÉNY MÉG SÖTÉT.
HA BENT KEZD IZZANI A HÉT,
ÁTLÁTSZÓVÁ VÁLIK A FALA.
AZ Ő DIADALA ÁTTÖR A FALON.
NINCS TÖBBÉ HALÁL, SEM ZAJ, SEM KÍN.
AZ IDŐ MEGÁLL KINT.
Ő INT.
S MINDEN LÉNY DALBA FOG ÁLTALATOK.
LEGYETEK BOLDOGOK! (53, 313.old)
Reggeltől estig
meg ne szűnjetek hívni az Újat!
Még üres a sík, de megtöltetik.
Reggeltől estéig mindig hívjátok!
AMIT HÍVTOK, AZ LESZ!
És ami lesz, el nem vész többé.
Örökkön örökké hat minden pillanat. (54, 316.old)
HA LÁTTOK PORLADNI VALAMIT,
HIGGYÉTEK, A FÉNY KÖZELÍT!
Hírétől megremeg a föld,
és összedől, mit ki nem tölt
az ÖRÖK IGE. (57, 328.old)
A szívek megtelnek Vele.
S ami tele, többé nem fáj.
Az Angyalok kara
felettetek lebeg.
Békesség szálljon rátok!
De adjátok tovább —
nem sajátotok!
Sajátunk egy: Ő.
S mi az Övéi vagyunk.
Ez a tanunk.
MI ÁLTALA — és Ő általunk! (42)
Adni taníts meg mindenkit,
akkor megszűnik az átok.
Nem te adsz. Te csak taníts adni!
Mindenki tud adni,
s minden mozdulat ezt szolgálhatja.
Belső mozdulat indítja a külsőt.
Figyelj!
AZ ÖRÖM A JEL.
AZ ÖRÖM AZ ÚJ VILÁG LEVEGŐJE.
L. Mi a béke?
— Nem szünet két háború között.
Béke még sohasem volt, de lesz.
Béke! — Csak áhítjátok, de nem eléggé.
BÉKE AZ ÚJ REZGÉS.
NEM HASONLÍT A RÉGIHEZ.
L. Ha nincs bennem béke, akkor nem tudok örülni.
— Bizony nem!
L. Jön az Új év, úgy szeretnék mindent
másképp kezdeni! Kérlek, segíts hozzá!
— Az én békém a te békéd.
Az én örömem a te örömed.
Úgy sáfárkodjál!
Végtelen az öröm.
Annyit kapsz belőle, amennyit adni bírsz.
Nincs határa, csak a te képességednek.
Nincs határa az örömnek —
se eleje, se vége, mert az öröm örök.
Én is csak annyit örvendezem,
mint amennyit neked adni bírok.
Te is csak annyit örvendesz, amennyit adni bírsz.
Örvendj hát szolgám, legyen teljes az örömed!
Boldognak, boldogtalannak adj!
Ne takarékoskodj vele!
Ez legyen a te új éved!
L. Mi a remény? Érzem, hogy kissé nőni kezd bennem.
— A remény is csak attól függ, mire irányítod.
Ha ŐBENNE reménykedsz, nem csalódsz.
Mert Ő ad mindent.
Reménytelen csak az istentelen lehet.
Vigyázz, szolgám!
Neked nem reménykedned kell —
reményt adni kell!
Nemcsak hinned kell — hanem hitet adni!
Ne csak szeress — szeretetre taníts!
Nehogy téged szeressenek!
Nehogy benned reménykedjenek!
Nehogy benned higgyenek!
Ez a súly, de könnyű.
Te könnyen hordod.
Mi ezt jól tudjuk.
Idézzük az örömet, és eljő az Ő országa.
Jöjjön el az Ő országa! (28L)
Az Újra szomjazzatok!
A tűz az örök szomjúság, mit kaptok.
Adjátok tovább!
Hatni csak Általa lehet.
Minden fény Tőle ered.
Minden tér alapja Ő.
Minden lény, aki hívő, az Ő.
Minden dal Feléje száll.
Meg nem hal, ki Neki szolgál.
Minden illat Feléje árad.
Ki Hozzá igyekszik, el nem fárad.
Minden hegy Feléje mutat.
Aki keres, talál utat.
Hisz Ő az Út.
Minden más út tévútra fut.
Minden szó elhaló.
Ő a ház, s Ő a lakó.
A Hét Erő a tiétek.
VEGYÉTEK ÉS EGYÉTEK! DE TEGYÉTEK IS! (44)
Gitta, a „Kis Beszélgetések tegnap és ma” c. könyvének a „Háború” c. fejezetében ezt írta:
„Megtanultam egy fontos dolgot: a háború nem a csatamezőn dől el; van egy másik csatatér, ahol az elkerülhetetlen következmények kibontakoznak, az ember szemének láthatatlanul. És ez az, ami számít.
Ott minden magabiztos mosolyom aláássa a gyilkos gyűlölet terveit. Ott minden építő gondolatom csökkenti a pusztító erőket. Ott minden könyörgésem a békéért tompítja a háború tüzét. De ugyanott minden negatív érzelem szélesre tárja a kapukat az ellenség előtt.
Mi, akik ma élünk, nem véletlenül vagyunk tanúi ennek a háborúnak; mindannyian a nagy történelmi egyensúlyért felelős harcosok vagyunk.
Tehát nem a külső események tehetetlen áldozata vagyok, hanem talán az a csepp, melyben megnyilvánul egy mindenható erő, amely az Életről, vagy éppen annak megsemmisüléséről dönt.
Ki van közülünk tudatában a saját “mindenhatóságának”? Pedig éppen itt kezdődik az Ember felelőssége.
(Vége:)
Repülni csak szárny nélkül lehet.
Minden más istenkísértés, zuhanás.
Az én szárnyam nem anyag,
ezért szabad.
Ha egy vagy velem,
viszlek, emellek
át időn és tereken,
míg szellemed Ő benne megpihen.
Az Ő békéje legyen
minden jószándékú emberen! (76)