történet

“Nem a szerzője, csak írnoka vagyok e könyvnek” – Mallász Gitta

NÉGY FIATAL A VILÁGHÁBORÚBAN

Négy magyar fiatal (Mallász Gitta, Strausz Lili, Dallos Hanna és férje, Kreutzer József) a második világháború alatt 17 hónapon keresztül különös tanítást kapott, amely­ állításuk szerint egy belső mestertől vagy angyaltól származott. Mallász Gitta katolikus nevelést kapott, a másik három ­zsidó származású ­fiatal viszont nem részesült semmilyen vallásos nevelésben. Dallos Hanna és Mallász Gitta grafikusok, József bútortervező volt, Lili pedig mozgásművészetet tanított. Egyikük foglalkozása sem hajlamosította őket arra, hogy misztikus dolgokkal foglalkozzanak.

Ez a problémákkal annyira terhes korszak azonban arra késztette őket, hogy a legégetőbb problémákkal kapcsolatban kédéseket fogalmazzanak meg. A Horthy-rendszer a 30-as évektől antiszemita törvényeket hozott, és 1939-ben elrendelte a munkaszolgálatot a fiatal zsidóknak. Ám 1942-ben visszautasította „a végső megoldást”, amit Hitler követelt. Csak 1944 márciusában – amikor a németek megszállták Magyarországot – kezdődtek el a tömeges deportálások Eichmann irányítása alatt. 1944. május 15. és július 9. között 440.000 zsidót küldtek koncentrációs táborokba, főként Auschwitzba. Amikor Horthy Miklós kormányzó leállította a deportálásokat, még 230.000 zsidó maradt az országban. Döntésének is köszönhető, hogy ennek hozzávetőleg fele megmenekült.

1943-ben a négy fiatal gyakran tartózkodott a fővároshoz közeli Budaligeten egy kis házban, amelyet Hanna és József bérelt. Ilyenkor megpróbáltak együttlétüknek komolyabb tartalmat adni: kérdéseket fogalmaztak meg, s megbeszélték vagy leírták, amit gondoltak. Elvonultságukban mindinkább az élet lényeges kérdései felé fordultak. 1943. június 25-én Gitta felolvasta Hannának gondolatait, mire Hanna figyelmeztette: „Vigyázz, többé nem én beszélek.”! (15. old. 2005-ös kiadás). Így kezdődött tehát a heti gyakoriságú, 88 beszélgetésből álló tanítás-sorozat, „az angyal válaszol” (továbbiakban dialógusok).

Gitta az első alkalomra így emlékezett: „Tisztán hallom Hanna hangját, ugyanakkor teljes bizonyossággal tudom, hogy Hanna e pillanatban csak eszköz. Az az érzésem, hogy ismerem azt, aki hozzám intézi e szigorú szavakat. Így alig lepődöm meg. Úgy érzem, valami egész természetes történik most velem, aminek meg kell történnie. Világossággal tölt el, amiben nincs semmi boldogító. Ellenkezőleg, könyörtelenül rámutat sötét oldalaimra és kényszerít, hogy magamat, belső állapotomat hamisítatlanul lássam, mindazt, ámít a valóságnak megfelelően le kellett volna írnom magamról. Gitta hangsúlyozta, hogy “Hanna sosem volt transzban, vagy valami különleges állapotban, s még a szemét sem hunyta be a beszélgetések alatt.”

Csak az első 40 beszélgetés zajlott Budaligeten, mert miután Németország 1944. március 19-én megszállta Magyarországot, a négy barát úgy gondolta, hogy nagyobb biztonságban lesznek Budapesten, ahol még nem kezdődtek meg a zsidóüldözések. József és Hanna elhatározta, hogy Budapestnek a pesti részében beköltöznek a szülők lakásába, akik elmenekültek Magyarországról. Hiába, mert Józsefet 1944. június 3-án elhurcolták, és nem tért vissza többé.

Gitta azon töprengett, hogyan tudná barátait megmenteni a gettótól, amikor felkérték egy konfekciós ruhakészítő hadiüzem irányítására, amelyet egyik barátja, valamint egy katolikus pap, Klinda atya létesített zsidó nők mentésére. Gitta azzal a feltétellel vállalta el az irányítását, hogy a munkásnők listáját egészítsék ki Lili és Hanna nevével. Az üzemet a korábbi Szent Katalin iskolában, Buda egyik lakónegyedében telepítették. A három barát 1944 júniusának közepén költözött be. Gitta a kertben rendezett be magának egy faházat, itt zajlottak az utolsó beszélgetések.

A “hadiüzemben” dolgozó nők közül hárman részt vettek néhány beszélgetésen.
– Dános Éva – akit Hannával és Lilivel együtt deportáltak – megrázó könyvben (Guruló börtön) tanúskodott;
– Péter Ágnes a háború után Gittával dolgozott együtt, később ő lett az első magyar kiadás gondozója;
– Rusznyák Erzsébet, akivel Gitta a háború után együtt dolgozott a műtermében, szintén kapott tanításokat.

A magyar nácik a közelből szemmel tartották ezt a különös  hadiüzemet. 1944. december 2-án razziát tartottak az üzemben. Majdnem minden munkásnőnek sikerült elmenekülni. Ám tizenhárman – köztük Hanna és Lili -­ úgy döntöttek, hogy nem menekülnek. Ezáltal akarták megmenteni Gitta életét. Meggyőződésük volt, hogy csak Gitta tudja a beszélgetésekben közvetített szellemi tanítást továbbadni. Hannát és Lilit Ravensbrückbe deportálták. A deportáltak közül egyetlen túlélő, Langley-Dános Éva tért vissza. A „Guruló börtön” c. visszaemlékezésében elmeséli Hanna és Lili lassú agóniáját egy túlzsúfolt vagonban. József ugyanabban az időben halt meg, mint a felesége, egy magyarországi táborban.

Gitta egyedül maradt a kis fekete fedelű füzetekkel, rá hárult a tanítások továbbadásának minden felelőssége. A háború után a szovjet megszállás alatt gondolni sem lehetett a füzetek kiadására. Az Állami Népi Együttes egyik alapítójaként díszelettervező, rendező, tolmács, szervező, ügyintéző, amolyan mindenes volt. Négyszer is körbejárta a világot az együttessel, de egyszer sem használta ki az alkalamat disszidálásra. 1960-ban külföldi munkát kapott, így legálisan ment Franciaországba, majd ott telepedett le. Itt kezdett hozzá az angyal válaszol francia fordításához. A fordítást egy kis csoport, négy magyar és egy francia anyanyelvű végezte, tizenöt éven át. A Dialogues avec l’ange megjelenése után – 1992-ben bekövetkezett haláláig – a tanítások ismertetése, terjesztése volt életcélja.

Az Angyalok üzenete nem egy új vallás alapítására ösztönöz. Mallász Gitta mindig hevesen tiltakozott a guru szerepe ellen. A dialógusok egyetemes, „gyakorlati útmutatás ebben az átmeneti korszakban”. Olyan tanítás, amely küldetéstudattal spirituális ébredésre buzdít, és dicsőíti a szemlélődő értékeket: a csendet és örömöt.

AZ ANGYALOKRÓL

A beszélgetések kezdetekor Hannának éppen csak annyi ideje volt, hogy figyelmeztesse Gittát (aki ekkor még egyedül volt jelen): „Vigyázz, többé nem én beszélek”. Gitta erre így emlékezett vissza: „Ez valóban Hanna hangja, de egészen biztos vagyok benne, hogy nem ő beszél: aki beszél, egyfajta tudatos eszközként használja fel Hanna hangját. (…) Az az érzésem, hogy ismerem azt, aki hozzám intézi e szigorú szavakat. Így alig lepődöm meg. Úgy érzem, valami egész természetes történik most velem, aminek meg kell történnie. Világossággal tölt el, amiben nincs semmi boldogító. Ellenkezőleg, könyörtelenül rámutat sötét oldalaimra és kényszerít, hogy magamat, belső állapotomat hamisítatlanul lássam, mindazt, ámít a valóságnak megfelelően le kellett volna írnom magamról” Gitta azt is mondta, hogy „Hanna sosem volt transzban, vagy valami különleges állapotban, s még a szemét sem hunyta be a beszélgetések alatt.” A későbbiekben, a dialógusok során, az „angyal” kifejezés Gitta magyarázataiban többször jelenik meg, mint magában a szövegben.

Gitta az angyalt a mi „fénybeli másunként” határozta meg, hivatkozva a hozzá intézett szavakra: „Sűrűbb másom vagy” (73. old.) A dialógusok olvasásakor észrevehető, hogy a dialógusok személyre szabottak, mindenkinek saját angyala van. Lilié, a „Segítő” (31. old.) gyengéden szól, míg Gittáé, a „Sugárzó” (219. old.) sokkal szigorúbb.

Így érzem: az angyal az éltető felem, én pedig az ő éledő fele vagyok. Másként szólva: ő az én előképem, melyet a látható világban nekem kell megvalósítanom. Ő az én időn túli másom, én pedig az ő idő által behatárolt megjelenése. Ő intuitív kiegészítőm a Szellemben, én eszköze vagyok az anyagban. De EGYEK vagyunk.

Ő az én fény-testem, én pedig az ő anyag-teste vagyok: DE EGYEK vagyunk. A test nélküli Fény helyett és a Fény nélküli test helyett EMBER: két szerető násza. Ég és Föld egysége az oszthatatlan egyéniség, mely Fény, de testben – és nincs többé a szakadás. (M.G. megfogalmazása Az angyalok írnoka című filmből)

Gitta az angyalt a mi „fényből való párunknak” nevezte, hivatkozva a hozzá intézett szavakra: „Sűrűbb másom vagy” A tanítások személyre szabottak, mindenkinek saját angyala van. Lilié, a „Segítő” gyengéden szól, míg Gittáé, a „Sugárzó” sokkal szigorúbb.

A négy fiatal magyar művész mesterei kilétüket a 42. beszélgetésen fedték fel: “Ez a szent titok. Mi Angyalok vagyunk. Igaz a szavunk.”

Gitta szerint az angyalok nagyon pontosan látták, hogy mi megy végbe a négy fiatal lelkében. A tanítások, amelyeket olykor látomások kísértek, gyógyító hatással voltak rájuk. Az angyalok természetét – szintén Gitta szerint – nagyon nehéz leírni, mert egyrészt az emberhez legközelebb álló lények, másrészt egyik pillanatról a másikra az ember számára elérhetetlen régiókban találhatók. Amikor például Lili megkérdezte angyalát, hogy mi a lélek, ezt a választ kapta: „Minden test. Ami neked megfoghatatlan lélek, nekem sűrű fal.” (109. old.)

Gitta magyarázata szerint van még egy közös törvény, ami összeköti az angyalokat az emberekkel, s ez a kölcsönösség. Mesélte, hogy amikor tudomást szereztek a zsidók megsemmisítének borzalmairól, és ettől kétségbeestek, az angyalaik ugyanezt érezték. Az ő gyengeségük veszélyeztette az angyalokat feladatuk teljesítésében. Ember és angyala egymásra utaltak: „…mert egy lett az utunk. S mi veletek pusztulunk – vagy tisztulunk.” (279. old.)

Budapesten, amikor elkezdődött a zsidók deportálása, a tanító angyalok – Gitta magyarázata szerint – átengedték a helyet „az angyalok kórusának, (….), akik hatalmas és végtelenül távoli lények”.

A TANÍTÁS

A tanítások formája és tartalma a Magyarországon zajló események függvényében változott. Budaligeten Gitta, Lili és József a feltett kérdésekre adott személyes üzenetet kapott. Amikor elkezdődtek a deportálások, és a fiatalok visszatértek Budapestre, a tanítások jellege megváltozott.  Nem volt már személyes kérdés, a nyelvezet is más lett, a ritmus erőteljesebbé vált. Budaligeten az angyallal való találkozások péntekenként 15 órakor történtek, később viszont az angyalok akkor jelentkeztek, amikor szükségesnek tartották, és személyes helyett egyetemes tanítást adtak.

A dialógusok témái sokfélék, a tanítás egésze mégis összefoglalható a következőképpen: „egynek lenni Ővele”. (Több külföldi fordításnál gondot okozott, hogy az Ő névmásnak – amely itt Istennel azonosítható – a magyar nyelvben számos más nyelvvel ellentétben nincs hím- és nőneme.) A tanítás – amelyben szó esik az emberiről, az isteniről, a fényről, az erőről, a halálról, valamint a világegyetem működéséről – nemcsak gondolkodásra készteti az olvasót, hanem a megértés más szintjeire is elvezeti.

A dialógusok, amelyek az isteni szeretetet megidézve személyes útmutatást nyújtottak a négy fiatal számára,  profetikus zsoltárokkal érnek véget. A második világháború apokalipszisében, a lángba borított Európában ennek a sötét korszaknak a végét és egy újnak a kezdetét láthatjuk benne, hiszen a világegyetem folyamatos születésben van: „a csíra a mag halála” (160.o.), és „az ember a nagy átalakító” (187.o).

A dialógusok arra ösztönzik az olvasót, hogy fejlődjön testben és lélekben, teljesedjen ki, a jót válassza: “Csak a jót és újat szomjazd!” (97. old.), és ne a rossz ellen küzdjön. A rossz „az alakuló jó, a még nem kész.” (188. old.). Ezzel szemben „az új világ csak a szépségből épülhet.” (147. old.)

Folyamatosan visszatér bennük két ige, amelyek a tanítás etikájának két szegletköveit képezik:
–„Kérni”: Az első lépést az embernek kell megtenni. Hívnia kell angyalát, mert különben az angyal nem tud adni.
– „Adni”: önelégültség és érdemszerzés vágya nélkül, de azzal a tudattal, hogy szabadon veszünk részt abban, ami isteni.
„A legnagyobb, mit Ő adott nekünk, hogy adhatunk. Hisz így leszünk, hisz igy vagyunk Ő.” (339. old.)

Valójában mi ez a meghökkentő tanítás? Természetesen nem egy új vallás. Mallász Gitta mindig hevesen tiltakozott a guru szerep ellen. Ami mégis meglepő, az a tanítás egyetemessége: bizonyos mondatai származhatnának akár egy zen szerzetetestől, akár egy Védanta mestertől. A menóra (a zsidók hétágú gyertyatartója) szimbolikája pedig az egész tanítást végig kíséri. Ezen kívül számos utalás van a kereszténységre. Ilyen például az, hogy a találkozásokra rendszeresen pénteken délután 3 órakor, Krisztus halálának időpontjában került sor, továbbá hogy minden keresztény ünnepnapon – Karácsonykor, Húsvétkor, Pünkösdkor vagy Szent Mihály napján – utalás történik az ünnepre. Gyakran tűnik fel Jézus, főként az utolsó beszélgetésekben, amikor közeledik az áldozat órája.

Gitta szerint a dialógusok egy „gyakorlati útmutatás ebben az átmeneti korszakban”. Olyan tanítás, amely küldetéstudattal spirituális ébredésre buzdít, és dicsőíti a szemlélődő értékeket: a csendet és örömöt.

BIBLIOGRÁFIA

– Patrice van Eersel: La source blanche (A fehér forrás. Az angyal válaszol elragadó története) – Grasset, Paris, 1996. (és Livre de poche)
– Mallász Gitta, Françoise Maupin: Les Dialogues tels que je les ai vécus (Az angyal válaszol – ahogy én megéltem), Aubier, Paris, 1984.
– Mallász Gitta, Roger Bret: Les Dialogues, ou l’enfant né sans parents (Az angyal válaszol – a szülők nélkül született gyermek), – Aubier, Paris, 1986.
– Mallász Gitta, Dominique Raoul-Duval: Les Dialogues, ou le saut dans l’inconnu (Az angyal válaszol – ugrás az ismeretlenbe), Aubier, Paris, 1989.
– Mallász Gitta, Dominique Raoul-Duval: Petits Dialogues d’hier et d’aujourd’hui (Rövid dialógusok tegnap és ma): Aubier, Paris, 1991.
– Bernard Montaud, Patricia Montaud, Lydia Müller: La vie et la mort de Gitta Mallasz (Mallász Gitta élete és halála), Dervy, Paris, 2001.
– Eva Langley-Dános: Le dernier convoi (Mozgó börtön), Albin Michel, 2012.