Kreutzer József

József, a csendes

A „négyek csapatában” Kreutzer József(1) az egyetlen férfi. József hallgatag, de csendje sugárzó. Mozdulataiban megfontolt, vitára kevéssé kapható. Puszta jelenléte békét és nyugalmat áraszt. Házastársával, Dallos Hannával szoros egységet alkotnak.

Jó humorú és gyors észjárású, jó megfigyelő, csípősen, de rezzenéstelen arccal teszi helyére a dolgokat, és ezt a tulajdonságát felesége különösen értékelte. Így például egy alkalommal azt javasolta a ház lakóinak, hogy alkalmazzanak egy „rosszkedvű botot” (nagy fakanalat), amit bárki bármikor meglóbálhat, ezzel jelezve, hogy aznap nincs jókedve, és ezért lehet, hogy olyat tesz, amit normális esetben nem tenne.
De amikor azt látja, hogy Hanna és barátnői, akik nagyon szeretik a tréfát, kicsit túlzásba esnek, visszahúzódik a műhelyébe, amit Hanna így kommentál: „Jól van, József elment duzzogni a csendkunyhójába.”
Dallos Hanna és Kreutzer József (Dallos-Pintér Vera jóváhagyásával)

Az agnosztikus zsidótól…

A nyugodt felszín mögött azonban mély szorongás rejlik. A zsidó származású, agnosztikus József szegény családba született, édesapja szabó volt Pesten. Tizenöt éves, amikor 1919-ben a Kun Béla által írányatott kommün átveszi a hatalmat Magyarországon. Idealista lelkülettel csatlakozik a forradalmi mozgalomhoz, részt vesz néhány politikai és kulturális gyűlésen. De hamar meglátja a visszásságokat és taszítja az erőszak. A németországi nácizmus előretörése és a harmincas évek Magyarországának erősödő antiszemitizmusa aggodalommal tölti el.
Kreutzer József képzőművészetet tanul Budapesten, majd Münchenben, ott házasodnak meg unokahugával, Hannával. A házasság után visszatérnek Budapestre, ahol az Ilonka utcában nagy műtermet bérelnek, Az iparművészet minden területén tevékenykednek reklámplakát készítésétől színházi díszlettervezésig, varrástól a bútortervezésig. A filozófia és a költészet érdekli.

…az égi üzenetközvetítőig

Budaligeten kezdődnek az angyallal való beszélgetések. József eleinte szkeptikus és kívülről szemléli a “nők ügyét”. Három hónap elteltével felismeri, hogy „igazi táplálékról” van szó, és csendben vesz részt a beszélgetéseken.
Az angyal Lili 14. tanítása közben Józsefre mutatva, ezt mondja:

Ami nálad fátyol volt, az a fiúnál fal.
A régi fal, amit az ember épített
maga és a Teremtője közé.
(81. old.)

Így emlékezteti materialista múltjára és építészi hivatására. Az anyag és az építés gyakran fordul elő a beszélgetések során.
Így például, amikor József éppen egy sérvműtétből épül fel, az angyal a következőt mondja:

A gyógyulóhoz szólok:
A régi hiány betöltetett.
A múlt embere nagyobbat emelt, mint amit bírt.
AZ ANYAGOT MAGA FÖLÉ EMELTE
ÉS MEGSZAKADT TŐLE.
A heg emlékeztessen erre, fiú!
Mert egy kornak a képe.
Immáron te kigyógyultál ebből.

(148. old.)

1944 januárjában, amikor József aggódik hirtelen kórházba került édesapjáért, angyala megjelenik neki teljes ragyogásában, nagyon erős zöld fényben. Józsefnek ekkor minden gátlása elmúlik, és kéri:

Szólalj meg!

Az angyal így válaszol :

A hamis szemérem a gyengeség jele.

Majd pontosítja:

A csend az én szavam.

És az angyal hívja, hogy forduljon hozzá:

Nem búcsúzom.

(182-183. old.)

Kevés beszélgetés szól Józsefhez, az a néhány viszont nagyon intenzív. Sőt, a tanítás az ő esetében néha egészen brutálisan jelentkezik. Így például 1944. február 24-én, amikor a műterem mennyezete leszakad, és József csodával határos módon sértetlenül marad a törmelékek között, az angyal erről másnap a következő magyarázatot adja:

Ha mi meg nem szólalhatunk, megszólalnak a kövek.
Neked szólt az üzenet.
A kő lehullott, mutatta, hol a hiány.

(222. old.)

Gitta szerint négyük közül József volt a legkevésbé „földi”. Ennek ellensúlyozására belső mestere, „az építő”, gyakran az anyagot és az építészet szókincsét használja: kövek, építés, súly.
Négyük közül József hallgatag és zárkózott, jelenléte mégsem másodlagos, őt is mélyen értette az angyalok tanítása. Amikor például az angyalok felkérik a négy barátot, mintegy vizsgáztatva őket, hogy gondolkodjanak el, és írásban adjanak választ a következő kérdésre: „Mit tennétek az Új Világban az Új Világért?” (215. old.), József az egyetlen, aki – intuícióval – helyes választ ad. (221. old.). És ő az egyetlen, aki látja „fénypárját”, aki őt az ég üzenetközvetítőjének nevezi.
Az angyal Józsefet “fiúnak” nevezi:

Ne engedd el atyádat, még élhet.
(…) Az atyád még nem érett.
Még kis híja van.
Neked is atyának kell lenni.

(182. old.)

Ám Józsefnek nem születik gyereke, nem akart gyereket, valószínűleg részben a rokoni kapcsolat miatt, ami Hannához fűzte, részben baljós előérzetei miatt.
Később:

Az ATYA és a te atyád egy.
A kettő között a Fiú. A Fiú összeköt.
Nincs halál, mert van Fiú.

(182. old.)

Utalás lenne ez Krisztusra, Isten fiára, és feltámadására? Nem tudjuk a választ. Patrice Van Eersel szerint József „megrendítő megszemélyesítője volt egy alázatosan emberi Jézusnak, szegények és koldusok barátjának, aki őszintén elismeri végtelen kicsiségét. Aki együttérzéssel vegyes félelmei által valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy a Tanítás megmaradjon az igaz ösvényen.”

Az eltűnés

Három hónappal később József munkatáborba kap behívót. A Keleti pályaudvaron deportáló vonatok várják a behívottakat. Minden adat pontosan feltüntetve: időpont, vágányszám, a vagon száma. József nem menekül, vállalja sorsát. Utazása előtti estén az angyalok tanítása még intenzívebbé válik. Mindegyikük külön-külön megszólal, majd együtt is, kórusban, felfedik a négy barát feladatának lényegét és így pecsételik meg szövetségüket :

A Sugárzó Beszéd
Melyben a Szeretet ég,
Háza a Csend.

(284. old.)

A „csend” József, a „beszéd” Hanna, a „sugárzó” Gitta, és „akiben ég a szeretet”, az Lili. 

1944. június 3-án Gitta kíséri ki Józsefet a pályaudvarra, mivel a teljesen összeomlott Hanna képtelen rá. Gitta látja, amint emelt fővel, ruháján a kötelező sárga csillaggal, kezében kicsiny csomaggal eltűnik a tömegben József, akiről Székely Vera(2), Hanna egyik tanítványa így emlékezik: „szeretnivaló, kiegyensúlyozott, jó humorú, rezzenéstelen arccal csiplekődő, választékos stílusú ember volt.” Gitta pedig így emlékezik József távozásának pillanataira: „Tartásában nem volt semmi bizonytalankodás, hiszen tizenegy hónapon keresztül táplálkozott az angyalok szavából, amelyet felesége közvetített.”
Józsefet egy Debrecen melletti munkatáborba viszik, ahonnan egy barátjával sikerül megszöknie. Egy parasztcsalád fogadja be őket, de néhány hónap múltán, tartva attól, hogy ezt a kedves családot a megtorlás veszélye fenyegeti, önként visszamegy a táborba. Ettől kezdve nyoma vész. Nem tudni, milyen körülmények között hal meg. Budapesten nyílt volna lehetősége, hogy kikerüljön a nácik karmaiból, de József nem menekül, elfogadja a sorsát, pedig érzi, hogy az a közeli halálba vezet. Hanna és Lili ugyanerre a sorsra jut. Gittát egész életében nyomasztja, hogy képtelen volt megmenteni őket. Hanna és József különös álmát Gitta idézte fel később: müncheni tartózkodásuk folyamán Hanna és József Nürnbergbe utaztak egy fesztiválra. Ugyanazon az éjszakán mindketten ugyanazt álmodták: „A középkori Nürnbergben Hanna kétségbeesetten szaladt egy szekér után, amelyen Józsefet megkötözve a vesztőhelyre vitték. József ugyanezt álmodta: ült a szekéren, és Hanna kétségbeesetten szaladt utána.” (361. old.). Baljós előjele a sorsuknak, amely elől nem tértek ki.

Françoise Maupin

 

Lábjegyzetek
(1) Kreuz jelentése: „kereszt” a német nyelvben.
(2) Székely (született Harsányi) Vera (1919-1994) magyar művész, korábban úszónő. Gitta volt az úszóedzője, ő készítette fel az 1936-os berlini olimpiai játékokra. Később Hanna tanítványa lett, amint Székely Péter, későbbi férje is. A budaligeti beszélgetések idején mindketten Hanna szüleinek lakásában laktak Budapesten, és első olvasói voltak a tanításnak, amely a későbbiekben az angyal válaszol címen jelent meg. A háború után Franciaországban telepedtek le.

Források
– Az angyal válaszol, Fekete Sas Kiadó, Budapest, 2005
– Mallász Gitta: Az angyal válaszol, ahogy én megéltem, Fekete Sas Kiadó, Budapest, 2019
– Patrice van Eersel: La source blanche (A fehér forrás. Az angyal válaszol döbbenetes története), Grasset, Paris, 1996. (és Livre de poche)