Az Angyal válaszol 1976 karácsonyán jelent meg először Gitta francia fordításában az Aubier Montaigne kiadónál, Párizsban.
Fergeteges sikere nyomán a fordítások hosszú sora indult el.
A francia kiadó kikötése az volt, hogy Gitta hűségesen válaszoljon az olvasók leveleire, kérdéseire. De minthogy Gitta naponta másfél ezer levelet kapott, csak könyv formában, a kérdéseket csoportosítva tudott válaszolni ezekre. Igy látott napvilágot 1984-ben Gitta első magyarázó könyve franciául, az Aubier gondozásában az angyal válaszol, ahogy én megéltem címmel. Ezt még három fontos könyv követte: az angyal válaszol – ugrás az ismeretlenbe és az angyal válaszol – a szülők nélkül született gyermek, továbbá a kis beszélgetések tegnap és ma.
Az első kötet magyar fordítása 2019-ben látott napvilágot a Fekete Sas Kiadó gondozásában, a második és hamadik könyv 2023 végén látott napvilágot, a negyedik fordítása készül. Ebben a részben a magyarázó könyvek magyar fordításából válogattunk részleteket.
az angyal válaszol – ahogy én megéltem (részletek)
II. Amit az Angyalokról elmondhatok
A beszélgetések tizenhét hónapja alatt több Angyalt, illetve belső Mestert ismertünk meg. Valamennyien az lét ötödik fokának hírnökei, de mindegyikük a hét létfok valamelyikén látja el feladatát.
Így Lili Angyala, a Segítő, a második szinten dolgozik az áradó szeretet erejével. Az enyém, a Sugárzó, a hatodik életfokon működik. Hannáé középütt, hogy híd legyen a Teremtett és a Teremtő világ között: ő a Mérő. Az ötödik szinten, az angyalok létfokán tevékenykedik József Angyala, az Építő.
Belső Mestereink nem fedték fel előttünk nevüket, csupán feladataik alapján különböztethettük meg őket.
A beszélgetések kezdeti szakaszán egy-egy Mester csak a saját tanítványával foglalkozott, de rövidesen kiterjesztették tanításaik körét:
A „MÉRŐ” MINDENKIT MÉR,
A „SUGÁRZÓ” MINDENKIRE SUGÁRZIK,
A „SEGÍTŐ” MINDENKIT SEGÍT,
AZ „ÉPÍTŐ” MINDENKIT ÉPÍT. (33 G)
Egyszer váratlanul Lili és az én Mesterem szerepet cserélt, ami szokatlan és gazdagító élmény volt. Amikor Lili egy pedagógiai konferencián vett részt, Mesterem felajánlotta neki, hogy saját Angyala, a Segítő helyett inkább őt hívja.
HOLNAP ENGEM HÍVJ,
MERT SUGÁROZNI KELL, ÉS NEM SEGÍTENI .
ÚJ FÉNYT KELL MUTATNI.
AZ ÚJ FÉNYT,
MELY NEM SZAVAKON MÚLIK, HANEM BIZTONSÁGON. (33L)
Később a kör egyre bővült, Angyalok egész kara szólt hozzánk, hatalmas, mérhetetlenül távoli lények jelenlétét éreztük. Saját angyalainkkal való kapcsolatunk bensőséges, Mester és tanítvány viszony volt. Ez a személyes és meghitt kapcsolat mindvégig áthatotta beszélgetéseinket.
Megfigyelhettem, hogy Angyalainknak saját, egyéni jellemzőiken kívül számos közös vonásuk is van. Mindannyian élesen látták, mi játszódik le bennünk.
Jelenlétük gyógyító hatású is volt. Hanna egyszer súlyos influenzát kapott, egy teljes hétig nyomta az ágyat, de magas láza ellenére sem akart lemaradni a pénteki találkozóról. A beszélgetés végére teljesen meggyógyult, minden tünete megszűnt.
Minden Angyal a Teremtő Világ ritmusában lüktet és annak zengi dalát.
Erről beszéltLilinek a Segítő:
ÉN TÁNCOS VAGYOK, ÉS TÁNCOLOK NEKI. (39 L)
Akkor fogtam fel, kiről van szó, mikor az ötödik Angyal (Pirkadat) is megjelent. Egész lénye élénk ritmusban vibrált. Elmondta: az univerzum szívdobbanásának ritmusára táncol, szabadon és meztelenül. Elragadó ritmikus nyelven szólt hozzánk és ekkor döbbentem rá, hogy az Angyalok éneke, tánca és ritmusa az a teremtő lendület, mely elindítja és fenntartja a fejlődést. Mindez Sivát, a több karú, táncoló hindu istenséget juttatta eszembe. Szobra több mint műalkotás, érzékelteti, hogy a mozgás világteremtő erő.
Minden Angyal ragyog, de nehéz elmondani, hogyan. Talán a „dinamikus csend” fejezné ki leginkább lényük titkát.
Mestereink tanítását néha meglepő jelenségek kísérték: láttunk fényt, aminek hangja van; hallottunk hangot, mely láthatóvá vált. Ma is acélkék fény pendül bennem, valahányszor a Mérővel folytatott beszélgetésekre gondolok.
Amikor a szellem szerelmes sóvárgásáról szóltak az anyag után, áttetsző, bíbor fény világította be az Angyalok szavát.
Megdöbbentő, hogy belső Mestereink mennyire más léptékkel mérnek, mint mi. Egészen másként látják a halált s a pusztítást, mint mi, ezért néha érzéketlennek tűnhetnek. A mi emberi gondolkodásunkat rövidlátó érzelmek homályosítják el, míg az Angyaloké kristálytiszta.
Az Angyalok ismertető jegye az öröm. Az öröm lételemük, éltető levegőjük.
AZ ÖRÖM AZ ÚJ VILÁG LEVEGŐJE. (28 L)
Az ünnepek légkörében jöttek hozzánk legközelebb az Angyalok. 1943-ban Budaligeten a karácsonyi készülődés idején így szóltak hozzánk: „Ha meghívtok, biztosan eljövünk.” És el is jöttek. Soha, de soha nem fogom elfelejteni azt a végtelenül könnyed, mély és bizakodó örömöt, amely azon az éjszakán egész lényemet átjárta.
NINCS HATÁRA AZ ÖRÖMNEK –
SE ELEJE SE VÉGE, MERT AZ ÖRÖM ÖRÖK. (28 L)
S AMIT KAPTATOK, ÖRÖMFORRÁS AZ ÖRÖMTELENEKNEK. (28 G)
Egy másik alkalommal a jelenlétük olyan intenzív volt, hogy szinte perzselt. Ez néhány nappal a náci megszállás után történt. Tanításuk ragyogásának valószínűleg a sötét erők tombolását kellett ellensúlyoznia, mert minden korábbinál fényesebb volt. Az izzó ének az élet hét létfokának Mesterét, Jézust dicsőítette. A Segítő elárulta, hogy az Angyalok kórusa vett részt a beszélgetésen. A fény intenzitását szinte elviselhetetlennek éreztük.
A SEGÍTŐ
A Segítő lényének magja az együttérzés minden szenvedővel. Ő Lili Mestere, aki a második síkon, az áradó Szeretet életsíkján hat. Ezt az Angyalt egy csúcsára állított háromszög jelképezi. Olyan, mint egy tölcsér, melyen keresztül a szeretet és gyógyulás erői áradnak az emberi nyomorúság legmélyebb rétegeibe.
Mihelyt először megjelent, jóakarat és derű áradt belőle. Társai közül ő tudott a legmélyebbre ereszkedni, és Lilinek is megtanította ezt:
A „SEGÍTŐNEK” LE KELL SZÁLLNIA A MÉLYBE.
NEKED ADOM A MÉLYSÉG KULCSÁT
ANNAK NEVE: FELADAT. (11 L)
Lili betöltötte feladatát, amikor a koncentrációs tábor szenvedéseinek mélységeiben remény és vigasz forrásává vált sorstársai számára.
Irgalmasság és együttérzés jellemzi ezt az Angyalt; ő a minden negédességtől mentes tiszta szeretet. De nagyon szigorú is tudott lenni, ha önelégültséget tapasztalt. A Segítőnek semmi köze az emberi „jósághoz”.
NE LEGYEN BENNETEK „JÓSÁG”!
A „JÓ” EMBER ADAKOZIK, SEGÍT,
S ÍME MIT AD? HALÁLT.
ELFAJULT, MEGROMLOTT NEMZETSÉG! JAJ NEKI!
„JÓ” KÓRHÁZAKAT ÉPÍTETEK AZ ÁLDOZATAITOKNAK.
TE NEM VAGY „JÓ”,
DE A JÓ ÁLTALAD LESZ. (27 L)
Keserű gúnnyal idézte a szülőket, akik el vannak telve a gyermekeik iránti jóságuktól.
„OLY JÓK VAGYUNK GYERMEKÜNKHÖZ,
MINDENKIHEZ!”…HOGY MINDEN ELHAL ÉS ELSORVAD,
MERT „MI JÓK VAGYUNK”. (31 L)
Elutasította a poshadást, a lagymatagságot, a tehetetlenkedést és megbélyegezte azt, aki nem hajlandó fejlődni:
AZ EMBER CSÍRÁTLAN TOJÁSON ÜL.
MÉG MINDIG MELENGETI.
MÁR ROMLIK ALATTA,
MÉG MINDIG MELENGETI.
FÉLTI A ROTHADT TOJÁST.
ABBÓL ÚJ NEM LESZ. (25 L)
Sokan jelezték nekem, hogy mély vonzalmat éreznek Lili angyala, a Segítő iránt. Ez nem meglepő, hiszen legbelül mindannyian segítségre szorulunk. De ez a vonzalom ne legyen akadálya a saját Angyalunkkal, saját belső Mesterünkkel való kapcsolatnak, mert ő a saját kiteljesedett egyéniségünk előképe.
A SUGÁRZÓ
Míg Lili Angyala gyöngéden felénk hajol, az én Mesterem felfelé lobog. Az a küldetése, hogy a Szeráf tüzét lefelé sugározza úgy megszűrve, hogy el tudjuk viselni.
Eleinte ködös levertségemből egy ragyogó szikrával (ÉGJ!) próbált felrázni, melynek intenzitását Hanna alig tudta elviselni.
Angyalom isteni mámorról, sugárzó erőről, a tűz átváltoztató hatalmáról beszélt nekünk. Szavainak tolmácsolása közben Hanna sokszor kénytelen volt szünetet tartani, annyira perzselték őt. A Sugárzó felfedte, hogy neki is van Mestere:
ÖT AZ ANGYAL ÉS HAT A SZERÁF.
MI ÉN NEKED – AZ Ő NEKEM:
A KÖZVETÍTŐM ÉS MESTEREM. (39 G)
Ő a tűz Angyala. Találkozásaink kezdetén ugyan némileg viszolyogva, de kénytelen volt érzelgősségem vizenyős közegébe merülni. Amikor végre képes lettem arra, hogy örömmel várjam, alaposan megkönnyítettem a lejövetelét, hiszen lételeme a lángoló öröm.
CSAK AZ ÖRÖMBEN VAGYOK JELEN. (9 L)
Gyakran, amikor az én Angyalom szólt hozzánk, Hanna kénytelen volt vizet inni. Hanna és az Angyal szinte szerves egységgé váltak.
A VÍZ KÖZEL HOZ HOZZÁD.
AMI NEKED A TŰZ, AZ NEKEM A VÍZ. (10 G)
A TŰZ VIDÁM – A VÍZ NEHÉZ. (5 G)
A víz lefelé folyik, a könnyek is. A tűz könnyű, lángja felfelé lobog. Mikor Angyalom a fény vágyáról beszélt a súly után, oly tűzzel lángolt, hogy Hanna alig tudta Mesterem izzó hőfokát elviselni, és vizet kért. Miután ivott, Angyalom így szólt:
LEJJEBB SZÁLLTAM. (15 G)
Ahogy elnehezült, Mesterem le tudott ereszkedni a mi közegünkbe, de vizet nem érinthetett:
VÍZBE NEM LÉPHETEK.
MERT A VÍZ ELTŰNIK, AHOVÁ LÉPEK.
S A VÍZRE SZÜKSÉG VAN – A TŰZRE IS.(34 G)
Így hát az Angyal odáig szállt le, ameddig tudott. Hanna pedig az emberileg lehetséges határáig emelkedett. Ott kapcsolódtak össze, és mégis, az Angyal Angyal maradt, az ember pedig ember. Semmi zavar, semmi homály. Éppen a különbözőségük, egymást kiegészítő mivoltuk tette lehetővé az egységet.
Ez lehet az első lépés az ÚJ EMBER felé, aki akkor még oly távolinak tűnt? Előképe az Egységnek, mely egy szép napon mindannyiunk számára lehetővé válik?
A víz a mi változó érzelmeink jelképe, hullámhegyekkel és -völgyekkel tele. Az Angyal érzelmeinek állandósága számunkra elképzelhetetlen, minősége nap jellegű.
AZ IGAZI ÉRZELEM MOZDULATLAN,
MINDENT SZERET ÉS ÁRASZT.
A NAP MOZDULATLAN ÉS MINDENHOVÁ SUGÁRZIK. (10 G)
Sokat beszéltem a vízről és közben alig szóltam a tűzről, mely a Sugárzót jellemzi.
Holott minden szava éltető tűz.
AZ ÉPÍTŐ
József belső Mesterének hatásköre az ötödik létfok; béke és csend jellemzi. József nyugodt és hallgatag ember volt. Angyala Égi követnek nevezte. Feladata az volt, hogy békességet hozzon erre a lármás és viszálykodó földre. József belső csendje olyan erejű volt, hogy valahányszor bement a falu kocsmájába telefonálni, a hangoskodó italozók azonnal elcsendesedtek, vitájuk egyszerre értelmetlenné vált.
József Mestere az ötödik létfokot képviseli, az Angyalokét. Ez a kettős égi hatás látszott Józsefen. Négyünk közül ő volt a legkevésbé földhözragadt. Sokszor volt az a benyomásom, mintha nem érezné teljesen otthon magát a testében.
A súlyhiányra az Angyal materiális természetű eseményekkel, például kőomlással próbálta felhívni a figyelmét. Így történt, hogy egy nap József műtermének fala leomlott.
A következő találkozáskor Angyala ezt így magyarázta:
HA MI MEG NEM SZÓLALHATUNK, MEGSZÓLALNAK A KÖVEK.
A KŐ LEHULLOTT, MUTATTA HOL A HIÁNY. (36 J)
József légies oldalának ellensúlyozására Mestere gyakran építészeti kifejezéseket használt: „töltsd be kővel a ház alapját”… „emelj új épületet”. De építeni nem kőből, hanem a ritmus és a dallam törvényével kellett.
MENNY, MINEK FALAT EMELSZ ITT LENN.
FALA NEM KŐ – DE DAL, ÜTEM, TÖRVÉNY. (39 J)
Ahhoz, hogy a súlytalanság világában építsen, Józsefnek meg kellett ismernie a nehézkedés törvényét.
A NEHÉZKEDÉS TÖRVÉNYE KÖT ÉS EMEL. (36 J)
Közülünk József volt az egyetlen, aki látta Mesterét. Zöld fény vette körül, valószínűleg azért, hogy jelezze, József feladata zöld földünk súlyát elfogadni.
A TE EGED ZÖLD,
MERT A FÖLD ZÖLD.(36 J)
A MÉRŐ
Ő Hanna Angyala. Hatásköre az élet negyedik létfoka, a közép. Mértéke éles, minden emberi léptéket felülmúló. Ijesztő.
Ez az Angyal ég és föld, teremtett és teremtő erők egyensúlyát vigyázza. Távoli, elérhetetlen, szigorú és igazságos. Intenzitását Hanna kék lobogásként érzékelte. Néha, amikor a Mérő szólt hozzánk, Hanna teljesen átszellemült, ismeretlen szépséget tükrözött, fenséges, szigorú méltóság áradt belőle. Máskor sokkal közvetlenebb tudott lenni: növényeit ápolgató Kertésszé vált. Hanna ebben is hasonlított hozzá. Ő, aki sohasem kertészkedett, Budaligeten mégis azonnal tudta, melyik növény mire való és kertünknek mire van szüksége.
Azon a napon, amikor minden kétséget kizáróan tudomást szereztünk a gázkamrák létezéséről, teljes reménytelenség lett úrrá rajtunk. Olyan depresszióba zuhantunk, hogy Angyalaink alig tudtak elérni bennünket. Ekkor szállt le értünk a mélybe Hanna Angyala, a legszigorúbb és legelérhetetlenebb, és könyörgött, hogy emelkedjünk fel.
LELKEM HÁBOROG… (45)
A Mérő feladata levágni azt, ami meddő, elszáradt, élettelen. De a Kertész nem hagy fel a reménnyel, hogy szeretett fájának rügyei gyümölcsöt teremnek. Megrendülten láttuk, ahogy a Kertész egy kistürelemért esdekel Uránál:
MÉG EGY NAPOT!
HÁTHA TEREMNI FOG!
AZTÁN KIVÁGHATOD,
HA MÉGSEM TEREM.
DE ENGEDD MEG NEKEM!
ÉN KERTÉSZ VAGYOK,
A FA KEDVES NEKEM. (45)
Az Angyal is átérzi feladatának hatalmas súlyát:
KEZEMBEN TŰZKARD LOBOG…
ÉS TUDOM, HOGY SÚJTANI FOGOK,
HA Ő SZÓL.
HISZ SZOLGÁJA VAGYOK!
……..
AZ ANGYAL TISZTE IS NEHÉZ,
DE MINDIG KÉSZ SZOLGÁLNI. (45)
Mindig! Rádöbbentem, hogy levertségünk az Angyalok egész művét tönkreteheti, és kimondhatatlan fájdalmat okozunk nekik, ha hagyjuk magunkat sötét, számukra elérhetetlen mélységekbe süllyedni. Meddő ágakká válunk?
ELŐSZÖR FOG A FA TEREMNI. (33 H)
MOST MINDEN ELDŐL. (33 G)
GYÜMÖLCSÖT HORDOZZATOK! … KÉRLEK! (45)
A hallottaktól sohasem rendültünk meg ilyen mélyen. A beszélgetés után így szólt Hanna: „Ha most engedünk, elveszünk. Sem az ég, sem a föld nem fogad be többé… kiköp magából minket!” Minden erőnket összeszedtük és a következő beszélgetéskor mélységes öröm zengett a Mérő hangjában:
A „MÉRŐ” MOST KERTÉSZ CSUPÁN,
MERT NEKI MEGENGEDTETETT
VÉDNI, HA LEHET,
HA LELKETEK MINDENEK FELETT LEBEG. (50)
Hanna a maga emberi határai között volt tükörképe Mesterének. Nem csak az Angyalok magas rezgésére volt fogékony, ugyanilyen intenzitással érzékelte minden élőlény szenvedését.
Teljes nyitottsága az átlagosnál sokkal érzékenyebbé tette őt. De ez tette sebezhetővé is: nehezen viselte mások fájdalmát. Egyszer például láttunk egy balesetet szenvedett lovat; autó ütötte el. Nem volt súlyos a sérülése, de erősen vérzett. Hanna egyszer csak eltűnt. Egy kukoricásban találtam rá, teljesen feldúlt állapotban.
A háború utolsó időszakában Hanna minden segélykiáltást és szenvedést egész lényében átélt. Nagyon aggódtam érte, mert érzékeltem a szenvedését, de azt nem tudtam, milyen segítséget kapott Angyalától, hogy lelki egyensúlyát megőrizhesse.
TELIK MÁR A KESERŰ KEHELY.
AMILYEN TELI A KESERŰ,
OLYAN TELI AZ ISTENI NEDŰ,
AZ ÖRÖK DERŰ.(82)
Soha nem vett körül bennünket annyi nyomorúság, mint az utolsó beszélgetések idején. De a Hannán keresztül kapott Angyali tanítás sem volt még soha olyan intenzív és ragyogó.
29. fejezet
Hogyan ne találkozzunk az Angyalunkkal
Gyakran kérdezik tőlem: „Hogyan találkozhatnék az Angyalommal?”
Néha pontos utasításokat várnak el egy spirituális tréninghez, újfajta meditációs gyakorlathoz, sőt, egyesek titkos rítuálékat és misztikus beavatásokat remélnek.
Hogyan találkozhatunk az Angyalunkkal? Talán hasznosabb, ha megfordítjuk a kérdést: mi az, ami gátolhatja a találkozást? Több dolog is:
Ha méltatlannak érzzük magunkat.
Ha önmagunkon kívül keressük őt.
Ha előre gyártunk magunknak egy képet róla ahelyett, hogy elvárások nélkül állnánk a találkozás elé.
Ha türelmetlenül és nem bizakodva várjuk.
Ha csak ímmel-ámmal és nem teljes odaadással végezzük mindennapi teendőinket.
Ha ezoterikus borzongásokat várunk egy természetes találkozás helyett.
Ezer más akadály is lehet. De tudni kell, hogy mindenekelőtt a belső nyitottság teszi lehetővé a találkozást. Számomra ez teljesen természetes volt. Úgy éltem meg, hogy pontosan a maga idejében jött el, ahogy az érett alma leesik a fáról.
VAN-E TERMÉSZETESEBB VALÓSÁG,
MINT HOGY MI BESZÉLGETÜNK? (28 L)
Sokaknak viszont nagyon is különlegesnek, sőt egyenesen bizarrnak tűntek ezek a beszélgetések. A francia rádió Radioscopie című műsorának beharangozójában például Jacques Chancel azt találta mondani, hogy Az Angyal válaszol egy furcsa kaland dokumentuma. Tüstént írtam neki, hogy szerintem a műsor három milliós hallgatósága most biztosan valami romantikus, titokzatos történetre számít, és nagyot csalódnak majd, ha meghallják, hogy amiről szó lesz, egyszerű és természetes, bárkivel megeshet.
Nagy megkönnyebbülésemre Jacques Chancel adás közben felolvasta a levelemet, és így minden tisztázódott. Feltehetjük magunknak a kérdést, vajon furcsa-e, hogy Mozart a legbelül hallott mennyei harmóniákat kottába foglalta. Nem, válaszolhatják, nem furcsa, ez az ő kifinomult érzékenységének köszönhető.
Tehát az sem furcsa, hogy Hanna meghallotta az Angyalok üzenetét és szavakba is öntötte. Ugyanígy az sem lesz furcsa, hogyha egy olvasó belső hallása megnyílik egy napon, mert ez majd természetes fejlődéséből fakad.
A Radioscopie adása után – sok egyéb mellett – egy nagyon lakonikus levelet is kaptam, melynek írója megköszönte egyszerűségemet. Megkönnyebbültem, mert ez is azt bizonyította, hogy az Angyalokkal való találkozásunkat természetesnek fogadták el.
Tapasztalatom szerint a szenzáció keresése, az intellektuális kíváncsiság lehetetlenné teszi az Angyallal való kapcsolatot. Létezik még egy másik akadály is, mely megnehezíti a belső Mesterel való találkozást. Gyakoribb, mint gondolnánk, a méltatlanság érzése.
Igaz, hogy évszázadok óta mást se hallunk, mint hogy erényes dolog, ha méltatlannak valljuk magunkat a teremtőnk előtt. Ha ilyen érzésekről számolnak be nekem, örömmel idézem a következő szavakat:
HA LEHAJTOD A FEJED ÉS EMELKEDSZ
AZ AZ IGAZI ALÁZAT.
HA LEHAJTOD A FEJED ÉS LENYOMÓDSZ
AZ A HAMIS. (14 G)
Teljes szívemből kívánom mindazoknak, akik méltatlannak érzik magukat, hogy legalább egyszer életükben érezzék át az Angyal szavait:
HA ÖNMAGADBAN HISZEL, BENNE HISZEL. (36 G)
Angyalunk kiegészítője vagyunk. Hogy ez belénk vésődjön, a következő képet használta: egy híd részei vagyunk, ahol mindegyikünk egy fél boltív az egészből. A másik felünkkel való egyesülés nélkül sem élni, sem cselekedni, sem szolgálni nem tudunk. Félnek lenni normális dolog? Nem! Az Angyalunk nélkül csak csonka híd, félember lehetünk.
A híd két fele ne lenne méltó egymáshoz? Méltatlanságunk érzése egészen biztosan elválaszt az Angyaltól, az egyetlentől, aki arra hivatott, hogy kiegészítsen bennünket.
LÁSD,
CSAK FÉL VAGY,
DE NEM SOKÁIG LESZEL.
KÖZEL VAGYUNK,
NAGYON KÖZEL.
NYÚJTS KEZET!
MI VAGYUNK A KÖTELEK
LENT ES FENT KÖZÖTT:
A BOLTÍV, A HÍD.
…
MI A FÖLDÖN FÉL,
ÍME EGÉSSZÉ LETT.
(Pirkadat[1], 6. oldal)
Egy nap az Angyal négy szóban fogalmazta meg emberi méltóságunk lényegét:
FÉLIG ISTEN − FÉLIG FÖLD!
(Pirkadat, 2. oldal)
[1] Az angyal válaszol végén levő német nyelvű szöveg magyar fordítása. Megjelenés előtt.
Minden méltatlanság-érzés megszűnik, mihelyt felelősnek érezzük magunkat saját magunkért éppúgy, mint az egész teremtésért. Ez a valódi emberi méltóság.
Az Angyal válaszol – Ugrás az ismeretlenbe (részletek)
I. Megélés
“De ki tudja megfogni a tavaszt?”
Honnan tudhatjuk, hogy az Angyallal való találkozás nem illúzió-e?
Az Angyal jelenlétében hirtelen eltölt a bizonyosság: „Engem szeretnek.”
Igen, szeretnek engem, és ettől minden más értelmet kap: a sikerek, a bukások,
a betegség, az élet és a halál… Minden!
Egy elképzelhetetlen szeretet ölel át, ami egyszerre gyengéd és erős, spontán és végtelen.
Amikor először éltem át ezt az isteni szeretetet, tudatosult bennem, hogy annak semmi köze
a jólismert édeskés közhelyhez. Szóltam már erről, de most szeretnék rá visszatérni.
Meghívást kaptam Londonba, hogy a Mária királynő védnöksége alatt álló világra szóló eseménysor keretében a Claridge szálloda termeit feldíszítsem Old Budapest stílusban.
Itt vannak előttem az újságok: lázasan olvasom az egekig magasztaló cikkeket, aztán a gratulációk és ott van még egy igen hízelgő házassági ajánlat is.
A végeredmény: elvakít a siker.
Öt perc múlva kezdődik a vernisszázs. A munkások egyike gerendát cipelve közeledik – egy ügyetlen mozdulat, – és a fa a szememhez csapódik. Azonnal ott a duzzanat, látni már semmit sem látok.
Ugyanabban a pillanatban a belső látásom felragyog és LÁTOM, milyen nevetséges a hiúságom.
Egy felfuvalkodott bokszbajnokhoz hasonlítok, akit egy váratlan és ismeretlen erő kiütött és hirtelen eltorzított a szeme körüli monoklival.
És ugyanebben a pillanatban érzem, ahogy eláraszt az isteni Szeretet.
Teljes a bizonyosság:
„Foglalkoznak velem; figyelnek rám… javítanak rajtam… nem vagyok soha egyedül… sosem voltam,… nem is leszek soha többé egyedül. Engem szeretnek, örökké szeretni fognak.”
Nem tudtam volna megmondani, kit rejt ez az általános alany. Csak tíz évvel később tudtam meg, amikor a beszélgetések során tiszta tudatossággal „találkoztam” belső Mesteremmel, az ő égő, intenzív szeretetével, ami ugyanakkor kérlelhetetlenül igazságos is.
„Engem nem szeretnek” – ez az emberi pszichológia nézőpontja, ami a múltból eredő hiányosságainkat hozza elő.
„Engem szeretnek” – ez az Angyal pszichológiája, aki örökre eltölt időtlen szeretetével.
Várjuk az emberek szeretetét, mintha járna nekünk, és a hiánya fájdalmat okoz.
Az Angyal váratlan Szeretete minden sebet begyógyít.
Ez a Szeretet teljesen betölt, kiárad és mélyből fakadóan mondom magam is:
„Szeretlek.”
Már ez is csoda, pedig ez csak a kezdet.
HA CSODA VAGY, VIRÁG VAGY.
EGY A SOK KÖZÜL. (20. L.)
Az Angyal messzebbre vezet minket: ha én szeretek, csak szűrő vagyok, aki csak cseppenként engedi át az isteni szeretetet, melyet az énem visszafog.
Amikor azonban megfeledkezem magamról, átjárhatóvá – tölcsérré – válok, megnyílnak
az égi zsilipek s az isteni szeretet hullámai szabadon áradnak – rajtam keresztül.
S akkor a csoda egyre teljesebben bontakozik ki körülöttem, minden növekedésnek indul, virágozni kezd, életre kel: emberek, növények, tárgyak, a munka, a feladat, a családi és társadalmi kapcsolatok, – minden.
NE BENNED LEGYEN A CSODA, HANEM ÁLTALAD,
MERT NEM VIRÁG VAGY, HANEM TAVASZ. (20. L. )
Szeretve vagyok – kivirágzom.
Tavasz vagyok – minden virágzik körülöttem. DE KI TUDJA MEGFOGNI A TAVASZT? (20. L. )
IV. Struktúrák
Az Isten keze
Az Angyal azt mondja, hogy mi „Isten keze vagyunk”. Ha minden cselekedetemre úgy tekintek, hogy Ő teszi énáltalam, akkor félő, hogy nagyzási mániában szenvedek. A hétköznapi élet minden apró dolga olyan kicsinyesnek tűnik, olyan távolinak ŐTŐLE … Tele vagyok ellentmondással.
Egyszerre vagyunk teremtmények és teremtők.
Teremtményként állati lényünk arra kényszerít, hogy fennmaradásunkat biztosítsuk; erre az önérdeket szolgáló zsákmányolás a jellemző.
Teremtőként a “szabadon választott” tettet valósítjuk meg, melynek lényege az adás. Ezzel az isteni teremtés részesévé válunk; beteljesül az emberi méltóság.
Sok időmbe került, míg megértettem, mi is ez a méltóság; az önbizalomhiány akadályozott meg benne. Hadd mondjak egy példát: Lili megkérte a Mesterét, hogy beszéljen neki a kézről.
KÉZ ANNYIT JELENT, HOGY KÉSZ.
KÉSZ AZ ESZKÖZ. KÉSZSÉG.
kezét kitárja:
ADOK
keze görcsösen bezárul:
VESZEK…
NYITOTT KÉZ, AZ KÉSZ. (35.L.)
Miközben az Angyal tanítását hallgattam, a kezem önkéntelenül ökölbe szorult. Mesterem figyelmeztetett:
NÁLAD NEM IRIGYSÉG, NEM KAPZSISÁG,
HANEM ÖNBIZALOMHIÁNY.
NEM HISZED, HOGY Ő AD ÁLTALAD.
NEM HISZED, HOGY MÉLTÓ VAGY. (35.L.)
Valóban időbe telt, hogy elhiggyem. Aztán belém villant:
AZ Ő KEZE KÖZEL, S AZ TE VAGY. (38.L.)
Az engem oly sokáig megbénító kisebbségi érzés átbillent: az isteni test tagja vagyok… az Ő keze vagyok… az isteni véráram jár át, így minden, amihez hozzáérek, intenzív életörömmel telítődik!
De jobb óvatosnak lennem: ha az az illúzió ámít, hogy én teszek, akkor elvágom magam ettől az isteni frekvenciától, megreked az Élet nagy áramlása, kiszárad minden, s a tett értelmetlenné válik.
EGY LEVÁGOTT KÉZ…VAN ENNÉL ÉRTELMETLENEBB? (34.G.)
Aztán egy másik veszélyre is ráébredtem:
ÉN MINDIG KÉZNÉL VAGYOK, KÉZ-NÉL VAGYOK.
MINDEN TETTEDDEL HELYETTEM CSELEKSZEL.
VIGYÁZZ! EL NE CSÚFÍTS! (11.L.)
Ez a felelősség olyan súllyal nehezedett rám, hogy el sem akartam hinni.
De az Angyal, aki számára minden gondolatunk és minden érzésünk átlátszó, figyelmeztetett:
EGY LETT AZ UTUNK.
S MI VELETEK PUSZTULUNK —
VAGY TISZTULUNK. (42.)
Nincs több mentség: én, — egy emberi lény — tetteim által felelős vagyok az Angyalomért!
Emberfeletti felelősség? Mestereink sosem erőltettek ránk akkora súlyt, amit nem bírtunk volna el. Éppen ellenkezőleg, felfedeztették velünk, hogy tetteink szabad vállalása a varázslatos segítség.
Látja, Uram! Egyáltalán nem méltatlan gondozni, életben tartani az eszközünket — fizikai testünket — melynek az a hivatása, hogy az Ő értékes eszközévé váljon: az Ő KEZÉVÉ. Nélküle az isteni terv nem teljesülhet be.
A MINDIG TERVEZŐ
ALKOT ÁLTALUNK.
DE NÉLKÜLETEK
SEMMI SEM LEHET. (51.)
Az Angyal válaszol – Szülők nélkül született gyermek (részletek)
I. A változás
Az Angyal már a beszélgetések kezdetétől szólt nekünk az Új Világról. József egyszer megkérdezte, hogy lesz-e átmenet, vagy ez az Új Világ hirtelen jelenik majd meg. Az Angyal így felelt:
AZ ÚJ MINDEN RÉGIT ELSÖPÖR.
SZÜLŐK NÉLKÜL SZÜLETETT GYERMEK,
A SOHA NEM HALLOTT ÉS LÁTOTT.
A FÉNY NEM A SÖTÉTSÉGBŐL SZÜLETIK,
DE A SÖTÉT MEGHAL A FÉNYTŐL. (34.L.)
Egy új korszak kezdetén vagyunk, melynek fénye eltörli a sötéteséget. Amikor barátoknak meséltem erről, sokszor szkeptikusan reagáltak. Az egyikük azt mondta: „Ugyan már, ne bocsátkozzunk próféciákba, New Age-stílusú jövendölésekbe!”
Egy másik meg leszögezte: „Vajon a különféle vallások megváltoztatták az embert az évezredek alatt? Egyáltalán nem! A híres evolúció csak egy vékony fedőréteg. Ha megkapargatjuk, ott a vegytiszta barbárság. Nézd meg a nácizmust, a fasizmust, a rasszizmust…! Nem, nem! Az ember olyan, amilyen, és olyan is marad. Minden más elképzelés csak illúzió.”
Egy történész barátnője csatlakozott hozzá: „Minden civilizációnak, minden nagy kultúrának, minden vallásnak volt virágzása és hanyatlása. Mezopotámia, Egyiptom, Görögország, és így tovább. Folyamatos a hintázás fent és lent között; ugyanaz a valóság más-más nézőpontból.”
Megdöbbentem. Hogy lehetséges, hogy a barátaim, akik műveltek és kimagaslóan intelligensek, csak azt hajlandóak látni az Angyalok üzenetében, ami a saját statikus világlátásuknak megfelel?
Felkiáltottam: „De értsétek meg, ez nem vallási vagy kulturális változás! Ez MUTÁCIÓ, az ember átváltozása!”
Ez az Angyalok tanításának lényege: az Új Ember lényében tudatosan egyesíti a fényt és az anyagot, mennyet és földet, az istenit és az emberit, az időtlenséget és az időt, a belsőt és a külsőt. Az új élet magja ott szunnyad – az Angyal szerint – mindannyiunkban, de ennek nem vagyunk tudatában.
Az Angyalok szava olyan teremtő ritmust hordoz, amely felébreszti a magban csírát. Hasonlóképp a valódi életre való szomjúságunk is olyan energiák forrása, amelyek serkentik a mag ébredését, kifejlődését. Az Angyal valószínűleg így akarta tudatosítani bennem ezeket a teremtő képességeket:
FORMÁLÓ VAGY, DE NEM FORMÁLT. (4.G.)
Amikor megkérdeztem, ki vagyok valójában, a válasz ezt a titokzatos átalakulást sürgette.
ROSSZKOR KÉRDEZED,
MERT MOST ALAKULSZ CSAK.
ÉS HA MEGLESZEL, NEM KELL KÉRDEZNED. (21.G.)
Lili „laposnak” érezte magát angyala távollétében. Erre ő felszólította, hogy lépjen át a tér és az idő akadályain, hogy teljességre leljen.
MÉG KICSI A CSÍRA. (8.L.)
ÁTALAKULSZ…
AZ ANYAGBAN AZ EREDMÉNYT —
MERT A TÉR-IDŐBEN LASSÚBB AZ ÁTALAKULÁS —
KÉSŐBB FOGOD ÉSZREVENNI.
DE MEGVALÓSUL BIZTOSAN MAGÁTÓL. (30. L.)
Az Angyal látva, hogy nem érzékeltük ennek az átalakulásnak a valóságát, egyre figyelmesebbé tett bennünket. Amikor Lili megkérdezte, miért ismerik fel olyan kevesen a hivatásukat, az Angyal az új hangról és a régi fülről beszélt:
NEM FIGYELNEK A HÍVÁSRA.
A LEGTISZTÁBB HANG IS HIÁBAVALÓ,
HA NINCS, AKI HALLJA.
A HÍVÁSHOZ ÚJ FÜL KELL. (20.L.)
Az Angyalok nyelve elősegíti a belső hallás fejlődését.
AZ ÚJ NYELV ÚJ FÜLEKET SZÜL.
TI HANG VAGYTOK, HANG-ADÓK.
MÉG NINCS, KI HALLJA A HANGOT.
A HANG REZEG,
S AZ ANYAG, AZ ŐS SÁR MEGREMEG.
ÍGY LESZNEK ÚJ FÜLEK. (52.)
E szavakat hallva egyértelművé vált, hogy ez a belső változás egyetemes lehetőség mindenki számára.
FIGYELJETEK!
SZEMETEKBEN ÚJ SZEM NŐ,
FÜLETEKBEN ÚJ FÜL,
KEZETEKBEN ÚJ KÉZ.
ÉS LÁTNI FOGTOK, HALLANI ÉS ALKOTNI. (20.L.)
Ne csüggedjünk hát, ha sokáig képtelenek vagyunk elindítani ezt a folyamatot!
Minden inspiráció, minden világos pillanat, legyen bár röpke, minden sugárzó öröm, az élet minden pillanatnyi rezdülése ennek a szerves átalakulásnak a kezdete, jele és bizonyítéka.
AZ ÚJ ÜTEM ÚJ VILÁGOKAT TEREM.
ÚJ TERVEK RAJZÁN ÚJ SZERVEK NŐNEK. (61.)
Az új szerveket arról ismerhetjük fel, hogy nem elnyelnek, hanem kisugároznak, adnak. A régi szem elnyeli a külső fényt, az új szem a belső fényt sugározza. Az új szervek kialakulása már adott lehetőség.
Az Angyal, kinek látását nem korlátozza az idő és a tér úgy, mint a miénket, kétségtelenül érzékelte ezt az univerzális kivirágzást – a földi ember kibontakozását –, amikor diadalmas örömmel így kiáltott:
OSZLIK A KÖD.
A LÁTÓK – LÁTNAK.
A HALLÓK – HALLANAK.
A HALÓK – ÉLNEK.
AZ ÉLŐK – VALLANAK. (46.)
II. Találkozások
A hét láng
Régi, dédelgetett vágyam volt, hogy Hanna hét erőt ábrázoló rajzát, ami a 38. beszélgetés végén látható, életre keltsem.
Azon a napon, amikor egy fiatal kovács költözött Dordogne-i kis falunkba, tudtam, hogy végre eljött az ideje tervem megvalósításának. Megrajzoltam a gyetyatartót, amely számomra a csodát szimbolizálja: a gyenge, törékeny, tökéletlen ember a találkozás helye, ahol az univerzum mérhetetlen erői összekapcsolódnak és lángra lobbannak, ő a gyújtópont, maga a szív.
Arra kértem a mestert, hogy az új láng fontosságát hangsúlyozva a középső, negyedik ágat magasabbra készítse, mint a többit. Így az az Új Ember szimbólumává vált, akiben a szellem három lángja és az anyag három lángja összetalálkozik.
A fiatal kovács nekilátott, hamarosan elhozta nekem a tökéletesen sikerült, hétágú gyertyatartót, amely pontosan megfelelt a tervnek. Amikor először gyújtottam meg a gyertyákat, az Angyal szava vált valóra
A FÉNY NŐ,
A FÉNY ÁRAD SZERTESZÉT.
MEGTISZTUL AZ ANYAG, HA ÉG…
MINDEN LÉTFOK LÁNG, TŰZ,…
ÉS MÁS A TŰZNEK NEVE,
MÁS A FÉNYE, MÁS A HEVE.
NEKTEK OLYAN LÁNG ADATOTT,
MELY EGYESÍTI A HETET…
LÁNGOLJATOK!
MINDEN EGYÉNISÉG,
CSAK A TELJESSÉG LEHET.
EGYÜTT A HÉT. (85.)
Gyakran kérdezték tőlem, hogyan lehetséges, hogy az esendő ember Új Emberré válhat. A jóakarat, az önmagunkon túllépés vágya, a szellemi élet irányába tett erőfeszítés nem tűnik elegendő eszköznek egy ilyen radikális átalakulás megvalósításához. Ezek valójában csak a szükséges előfeltételek. Az Angyal szerint ez a nagy változás egy univerzális erő — az Értelem — révén válik lehetővé, amely most, a Vízöntő korszakában kezd el hatni, és amelynek ereje legyőzhetetlen.
AZ ÉRTELEM A KULCS.
REJTETT TITOK.
HA MEGJELENIK A FÉNY,
MINDENKI LÁTNI FOG ÁLTALA.
AZ ÉRTELEM A HÉT.
AZ ÉRTELEM A KETTŐ,
AZ ÖSSZEKÖTŐ A KÉT ELLENTÉT KÖZÖTT…
AZ ÉRTELEM VALÓJÁBAN SZERELEM. (88.)
A Halak, a kettősség korában az ellentétek ellenfelek voltak. Most kezdődik a világegyetem szerelmi dala.
Ma, a Vízöntő, az egység korszakában az ellentétek szeretőkké válnak, vonzzák és kiegészítik egymást.
A KÉT SZERETŐ BELŐLE TÁMAD,
AZ ÖRÖK SZÜLETŐBŐL.
TESTETLEN FÉNY ÉS FÉNYTELEN TEST HELYETT
AZ ÚJ: A KÉT SZERETŐ EGY.
TESTTÉ LETT AZ IGE,
S FÉNNYÉ AZ ANYAG. (83.)
Ez a megújító áramlat hozza létre a változást, az egyesülést, mely a tárgyakban is megjelenik szimbolikusan. Így van ez a gyertyatartóval is. Valahányszor a hét láng fellobban, úgy érzem, hogy egyetemes érvényű eseménynek vagyok tanúja.
A negyedik láng a többi fölött ragyog az Új Ember szimbólumaként, aki lehozza a földre a Szeretet mérhetetlen tüzét.
A magyarázó könyvek itt kaphatók kedvezményesen: https://animakonyv.hu/index.php?route=filter&filter=aw|12199