Életrajz
Mallász Gitta (1907-1992) egyike azoknak, akikhez ez az egyedülálló spirituális tanítás szólt, amelyet ő tett ismertté „az angyal válaszol” című könyv kiadásával.
Mallász Margit Eugénia (Gitta, férjezett nevén Walder) 1907. június 21-én született Ljubljanában (Szlovénia) egy osztrák-magyar családban. Édesapja magyar ezredes volt, édesanyja osztrák születésű. 1920-ban a trianoni békeszerződés után édesapját Magyarországra helyezték, és a család Budapestre költözött. Gitta tizennégy évesen kezdett magyarul tanulni. Tizenhat éves korában érettségizett, és beiratkozott a budapesti Iparművészeti Iskolába, ahol barátságot kötött Dallos Hannával. Az úszás és a képzőművészet lett szenvedélye. Kimagaslóan tehetséges úszó volt, s a 20-as évek végén hátúszásban bajnok lett.
A margitszigeti Sportuszodában ismerkedett meg Strausz Lilivel, aki mozgásterápiát és relaxációt tanított, valamint masszázzsal is foglalkozott. Gitta azonban otthagyta sport-karrierjét és visszatért a grafikusi tevékenységhez. Csatlakozott Hannához, akinek férjével, Kreutzer Józseffel grafikusi műterme volt. Mivel az antiszemitizmus Budapesten felerősödött, és Hanna, József (amint Lili is) zsidó származásúak voltak, Gittának, az arisztokratának a feladata volt az állami megrendelések megszerzése.
Így jött létre a kis csoport a négy fiatalból, akik egyre nagyobb szomjúsággal keresték az élet lényegét, igazságát. Kitört a második világháború. A helyzet egyre aggasztóbbá vált. Hanna és és József Budapest környékén, Budaligeten egy kis parasztházat béreltek. Gitta és Lili csatlakozott hozzájuk. Tevékenységüket a minimálisra csökkentették, hogy a lényegre figyelhessenek. Egy péntek délután, 1943. június 25-én Gitta felolvasta papírra vetett gondolatait Hannának, aki figyelmeztette Gittát: „Vigyázz, többé nem én beszélek”. Így kezdődött a tizenhét hónapon keresztül tartó tanítás-sorozat, „az angyal válaszol” – Hanna közvetítésével. A tanítások befejező részét egy régi iskolából átalakított hadiüzemben kapták, amelynek a vezetését Gitta azért vállalata el, hogy zsidó származású barátait mentse. 1944-ben Magyarországon a zsidók fenyegetettsége felerősödött: Józsefet június 3-án deportálták, Hannát és Lilit december 2-án hurcolták el Ravensbrückbe. Egyikük sem tért vissza. Gitta egyedül maradt a kis fekete fedelű füzetekkel, amelyek a beszélgetéseket tartalmazták.
A náci terrort szovjet elnyomás követte Magyarországon. 1950-60 között Gitta jelmez- és díszlettervező, valamint tolmács volt a Rábai Miklós vezette Állami Népi Együttesnél. Tíz év alatt az együttessel bejárták a világot. Ezekben az években szakmai sikerei ellenére Gitta olyan volt, mint egy élő halott – emlékezett rá később. Gitta 1960-ban a „szabadságot válaszotta”, és Franciaországban telepedett le. Hogy megmentse családtagjait az üldöztetéstől (ami az ő külföldön maradása miatt fenyegette volna őket), érdekházasságot kötött Walder Lászlóval (Laci). Kapcsolatuk később szerelmi házassággá alakult. Férjével, továbbá Hélène Boyer-val és néhány baráttal hozzálátott a nagy feladathoz: a „Beszélgetések” (a továbbiakban a francia kiadás címét követve: Dialógusok) franciára fordításához. De a kiadás késett. És ekkor Claude Mettra író, a France Culture producere az 1976. március 22-i adást teljes egészében Mallász Gittának és „spirituális felfedező útjának” szentelte. A hatás leírhatatlan volt. Az Aubier kiadó 1976-ban kiadta a könyvet „Párbeszéd az angyallal” címmel. Jaques Chancel 1977. március 10-i „Radioscopie” műsorában megismertette a művet a nagyközönséggel.
Teltek az évek. Walder Laci 1982-ben meghalt. Gitta határozottan visszautasította a guru szerepet, noha erre nagy volt a kísértés. 1983 júniusában mégis elfogadta a zürich-i C. G. Jung Intézet meghívását egy konferenciára. Ettől kezdve életét a Dialógusok magyarázatának szentelte. Konferenciákon és „magyarázó” könyvein keresztül próbált fellépni a Dialógusokkal kapcsolatos félreértések és félremagyarázások ellen. 1988-ban súlyos balesetben mindkét csuklója eltört. Périgord-i kis házából Tartaras-ba, a Côte Rôtie szőlővidékre költözött Patricia és Bernard Montaud szomszédságába, akikkel szoros barátságot kötött.
1985-től az Art’As keretében Bernard Montaud szervezte Gitta előadásait. Utolsó éveit Gitta Tartaras-ban élte, békében, az angyal-tanítás örömében. Itt írta utolsó könyveit, amelyekben az olvasók által felvetett kérdésekre válaszolt.
1992. május 25-én halt meg Tartaras-ban. Hamvait a Rhône folyóba szórták. Akárcsak barátainak, neki sincsen sírja.
GYÁSZJELENTÉS
Elhagytam testemet
ezt a fontos eszközt, mely földi feladatom
elvégzéséhez adatott nekem.
Túlságosan megviselte az idő.
Tudom, hogy kapok majd egy másik,
az új feladathoz alkalmasabb eszközt.
Neked is van rád szabott feladatod.
Fontos, hogy jól teljesítsd addig,
amíg az Égiek páratlan ajándéka
– földi tested – alkalmas rá.
Különben hiába éltél.
2011-ben a Yad Vashem” „A világ igaza” posztumusz címmel tüntette ki, amiért 1944-ben a Katalin katonai ruhákat készítő üzem vezetését elvállalva, több mint száz zsidó asszonyt és gyermeket mentett meg. A díjat unokahúga, Mallász Andrea vette át 2012. május 13-án Párizsban, a Collège des Bernardins dísztermében a Yad Vashem által rendezett ünnepség keretében.
Poszthumusz kitüntetés: “Világ igaza”
2011-ben Mallász Gitta megkapta a Yad Vashem Intézettől a „Világ igaza” poszthumusz kitüntetést, amiért több mint száz zsidó nőt és gyermeket mentett meg azáltal, hogy 1944-ben elvállalta a budapesti, katonaruhákat készítő üzem, a Katalin vezetését. Az érmet és címet 2012. május 13-án unokahúga, Mallász Andrea vette át a Yad Vashem Intézet által szervezett ünnepség során, a párizsi Bernardins Kollégium dísztermében.
Az esemény nagymértékben köszönhető Monique Guillemin-nek, aki a kutatási dossziét összeállította a Yad Vashem számára. Ebben a munkában segítette Bóc Imre, aki az alábbi dokumentumban meséli el ezt a kutatási folyamatot.
Élete kockáztatásával, Mallász Gitta, Budapest, 1943/44
Kis Zsuzsanna – egy fontos tanú – az édesanyjával a Katalinban volt, és az 1944. december 1-i razzia során el tudott menekülni. 2006-ban egy magyar filmrendezőnek elmesélte, hogyan történt mindez. A régi zárda ma egy zsidó iskolának ad helyet.
2011 óta találtunk még két tanúságtételt. Az első Rusznyák Erzsébet fiáé, aki 1944-ben 8 éves volt. A második forrás részlet Erbstein: The triumph and tragedy of football’s forgotten pioneer c. könyvből, amely Erbstein Ernő futball edzőről szól, s benne szó van arról, hogy felesége és két lánya a Katalinban volt.
Rusznyák András tanúságtétele
Emlékszem, hogy a nyilasok első rajtaütésekor nappal volt, enyhe, napsütéses idő, ami meglepő volt, mert mert november 5-dike volt, és ilyenkor Budapesten már hideg szokott lenni. Mi, a gyerekek rejtjelekkel láttuk el a kert legkülönbözőbb helyeit. Amikor láttuk, hogy fegyveresek jönnek, elkiáltottuk a kert végében lévő kerítés nyílásának a rejtjelét. Hamarosan a kerten kívül találtuk magunkat két kislánnyal együtt, és nem tudtuk, mit tegyünk. Az egyik kislány ismert valakit azon a környéken. Hogy ne tűnjünk elveszett gyerekeknek, határozott fellépéssel keresni kezdtük azt a házat. Mivel nem találtuk meg, találomra becsengettünk valakihez. Egy asszony nyitott ajtót, kérdezte, hogy honnan jöttünk, és hogy hívnak minket. Kicsit haboztunk, de aztán megmondtuk az igazat, ami jó döntésnek bizonyult, mert ez az asszony nagypapámnak az asszisztense volt. Elintézte, hogy újból visszavegyenek minket a Katalinba, miután elmúlt a veszély. Nem emlékszem, hogy ez még aznap vagy másnap történt. Az erőltetett menet a budapesti gettó felé – amely végül is félebeszakdt – kitörölhetetlen traumát okozott idősebb nővéremnek.
Az Erbstein család tanúságtétele
A torinói futball csapat edzőjeként ismert magyar zsidó Erbstein Ernőnek a felesége és két lánya ott volt a Katalinban 1944 július és november között, és jelen voltak a nyilasok első rajtaütésekor. Az idősebb lány, az akkor 20 éves Zsuzsanna visszaemlékezése szerint az édesapja adta le a vészjelzést a nunciatúra felé, és ezáltal vált lehetővé, hogy a nuncius megállíttassa a menetet.
Források
A Guardian által közzétett részlet, Erbstein: The triumph and tragedy of football’s forgotten pioneer, Dominic Bliss, Blizzard Books (2014).
További olvasmány : Beke Margit, A Boldog Katalin Nagyleányotthon a nunciatúra oltalma alatt, Klinda Pál atya személyes archívuma alapján.