A „Beszélgetések Morgennel” egy olyan üzenetsorozat, amelyet Hanna 1943. december és 1943. február között kapott és közvetített. Az üzenetek címzettje Gitta egyik gyerekkori barátja, aki belépett az SS-be. Az angyal megnevezi magát, ő MORGEN. Mint határozószó, azt jelenti, hogy „holnap”, mint főnév, azt hogy „reggel”.
Az eredeti német szöveg megtalálható a Dialógusok német (AE) és magyar (AAZ) kiadásaiban, továbbá a Daimon által „Morgen-Aube” címen 2012-ben kiadott kétnyelvű (német-francia) könyvben.
Gitta szerint „Hanna csak közepesen beszélte a németet”, ami egy kicsit szigorú vélemény egy osztrák-magyar származású ember részéről, akinek anyanyelve volt a német. Valójában mivel Hanna Münchenben folytatta művészeti tanulmányait, nyelvismerete megfelelő szintű lehetett. Gitta szerint mindenesetre Hanna szókincse nem volt elegendő ilyen költői nyelvezet megértéséhez: „Hanna nem ért minden szót, én fordítom le neki magyarra.” (AE, lefordított idézetek).
1943. december 18.
Üzenet X-nek
Egy idő óta aggódom régi barátom, X. miatt, akivel a gyerekkoromat együtt töltöttem. Német származású, és minden érdeklődésével a „Führer” és a „Harmadik Birodalom” felé fordult.
Hanna egy reklámgrafikát tervez, de hirtelen leteszi az ecsetet, és ezt mondja: “német szavakat hallok, melyek X-nek szólnak. Jegyezd fel őket!”
Hanna csak közepesen beszél németül. Azonkívül semmi költői tehetsége nincs.
Te gyáva
elkényeztetett gyermek!
Egyetlen
vezető létezik :
a mennyei Pásztor.
Ő szól:
IGY LESZ !
Ami volt,
nem igaz.
Pőre csupasz
acél, villanó fém,
te cikázó hal,
a választás eljön hamar!
Mint egy Karácsonyfa,
csodás erőkkel
vagy ékes.
Tedd, ami helyes!
Égi adományt ne vesztegess!
Az utolsó garasig
megfizess!
Reszkess színem előtt!
Hiába bújsz önmagadba,
nincs számodra rejtekhely.
Átlátszó vagy, mint az üveg,
pattanj szét, mint az üveg!
A léleknek szabadság kell!
Méltóságra választattál,
és a sárban mászol,
mint egy vakond.
Örömtelen körforgásban tévelyegsz.
Kerekedj fel,
lélek,
kérve kérlek!
Isten az, ki tudja
ki vagy.
Ez a szigorú intés megrendít. Hanna nem ért meg minden egyes szót, én fordítom magyarra őket. Azon töprengünk, hogyan lehetne X.-nek ezt az üzenetet átadni. Mivel félek gúnyos mosolyától, elhatározom, hogy óvatosan, előbb azokról a változásokról beszélek, amelyek életemben történtek, hogy lássam a reakcióját.
Nemsokára egy sétát teszek X-szel. Csendben meghallgat, majd kérdéseket tesz fel, melyekből arra következtetek, hogy belül megérintette. Visszatérve kerékpáron Budaligetre, elmondom Hannának, hogy X érdeklődést mutatott. Hanna azonnal a következő szavakat hallja:
Ő az enyém!
Nem eresztem!
Boldogan kacagok,
bolondul táncolok.
Hiszen
Isten képére teremtetett!
Drága árat fizet,
bár már nem tart soká.
Ő Még csak gyermek,
az erdőben retteg.
De már ébredőben,
felfénylik.
nem vakítón,
fehérlik,
csendben
visszatér a Fény.
Ajkunkon dicsőség zenél,
hosszú, nagyon hosszú
volt az éj.
Előbb :
“Ne hallj,
ne láss,
ne tudj,
hátra ne fordulj,
Menj csak, kövesd az egyetlen Vezért!”
Te az Ő gyermeke vagy!
Gyengéd az Ő
szeretete
Légy vak minden láthatóra!
Az Ő gyermeke vagy!
LéGY
FÉLIG ISTEN – FÉLIG FÖLD !
Légy Te magad!
Az angyal lángoló öröme védettjének ébredező érdeklödése miatt, megrendít. Mily korlátoltak, langyosak és szürkék a mi érzéseink ezen izzó hév mellett !
A kerék
Halál és születés,
kenyér és szenvedés,
sár.
Kezdet és vég.
Fordulat:
kettőből egy Egész.
A mennyek lovagja légy!
Győzz
a gyűlölet és a háború felett,
a béke és a szeretet felett,
a halál és a nyomor felett.
Mert Isten és a sár
EGY csoda lesz.
Minden, ami volt,
hamuvá lesz.
Szárnyakat ad neked,
én majd énekelek,
és győzni fogunk
a vakok felett
lágy sugarakkal,
mik fájdalom nélkül
hozzák a Fényt.
Az Ő országa
közel.
A kerék
megàll.
Ő akarja Így.
1944. január
Üzenet X-nek
Többször megkísérlem elérni X-et egy nyugodt pillanatában. Hiába! Szabad idejében állandóan a német rádiót hallgatja, és félek, hogy politikai érdeklödése megakadályozza abban, hogy fogékony legyen az Angyalok üzenetére.
Hanna ma ismét német szavakat hall. Válasznak érzem őket az aggodalmaimra.
A magvaknak föld és hő kell.
Égj
és megreped a kemény.
Várj!
Semmit ne tégy !
Engedd tenni az isteni erőt!
Majd szárba szökik
és nedűvel telik
odabenn.
Csak dalolj és ragyogj,
ne zokogj!
A föld nedves.
Hagyd!
Melegben lesz a mag.
Szegény
volt e világ,
de Ő
beragyogja azt.
Hamarosan jön egy újabb üzenet:
A sejt
a szemben
nem lát tisztán.
Vakon szolgál.
Te szem vagy
nem sejt.
Ragyogj fényben!
Légy a mindenség
Új hullámának
forrása.
Az állatok szeme
beszív.
Te nem vagy állat,
sem dísz.
Te ember vagy,
MEGVÁLTÓ !
Legyőzhető az éjszaka
Hullámok
viszik tova
a fénysugárt
a völgybe,
ahol a vakok
vonaglanak
nyögve.
A szemeid fényben égnek.
Vége már
a szenvedésnek.
Az éjszaka tovatűnik.
LEGYEN VILAGOSSAG !
1944. január 12.
Végre megtaláltam az alkalmat, hogy séta közben átadjam X-nek a részére jött üzenetet. Séta közben hirtelen megáll – úgy tűnik az üzenet megrázta -, és zavartan kérdi: “Igen, de mi az én szerepem a gyakorlati életben?” A válaszom rá: “A feleletet biztosan megkapod!”. Ma feljegyeztem a válasz-üzenetet részére :
Én vagyok te.
Hallgass ide!
Egy boltív fele:
nincs értelme.
Ott kell, hogy tartson
teljesen épen
összekötőn
és kapcsolatképpen.
Nem inoghat,
mert ottragad,
és elnyeli
a süllyedő agyag.
Kell, hogy tartson.
Még nem tud tartani,
se élni
se halni.
Az erő görccsé válik,
a méltóság
teherré.
Az életnedv
elpárolog,
a vihar dühében,
mint ki titkon tombol
a boltozat-félben.
Pedig szolgálni szeretne,
tartani azokat,
kik támaszték nélkül
hullámmá omlanak.
Kiket a rettegés s a kényszer,
a menekülés s a kétely,
a kapzsiság és a vér,
a gyilkosság és a harag
a mélybe ragad.
Nyújtsd kezed!
A fal
már nem takar
közted és köztem.
Azt kérded:
“Mi az én szerepem?”
Hatalmas
hullámok
morajlanak
a mélyben.
A felszinen úsznak
a színes
rongyok.
A gerendák
roncsok,
többé nem tartják
a régi házat,
szürkeségben áznak.
Lásd,
csak fél vagy,
de nem sokáig leszel.
Közel vagyunk,
nagyon közel.
NYUJTS KEZET!
MI VAGYUNK A KÖTELEK
LENT ES FENT KÖZÖTT :
A BOLTIV, A HID.
Az Uj megszületett,
és mi dicsérjük
Őt,
aki mindent teremtett.
Mi a földön fél,
ime egésszé lett.
Boltivet alkotunk
és Ő uralkodik.
Szabad az út.
Ő mondá:
„LEGYEN” !
Feljegyzem az üzenetet, de már nem tudom X.-nek átadni, mert idöközben elhagyta Budapestet. 22 év mulva megkapja az összes üzenetet.
1944. január 13.
A második születés
Az anyaölben sötétség
nincs más, csak gyengédség,
nedvek,
mezítelen
ott úszik a gyermek.
Sápadtan,
szinte álomban
dereng a fény.
A gyermek megérik.
Az öl feszül.
Törj utat
felfelé,
a kapu felé!
Törj ki
a fényre!
Nincs akadály,
mely megállíthat
téged!
Enged az éj,
marad
az árny ölén.
A gyermek
örök életre
ébred.
A halál halott,
mostantól végleg.
Csak élet
az Istenben.
1944. február 7.
Hanna ismét érzi annak az Angyalnak a jelenlétét, aki németül szól hozzánk.
A hegyek felmerednek,
merészek és remegnek,
kérdik a legfentebbet.
Súrolják lábujjamat,
a csúcsok felizzanak.
Talpam
ürege
dalra fakad.
A hegyek visszhangzanak
a legfőbb parancsra
szólítanak.
Táncom meztelen jàrom,
szabadon, ritmusra lépve
a mindent átható
világ-lüktetésre.
Ahogy karom emelem,
a nap melege
átcsurog, eláraszt.
Fény fakad a
földre :
a mennyei válasz.
Mi sűrű volt könnyűvé válik.
A sötétség,
a köd
szikrázik.
Egy szivárvány
karolja át a földet.
Gyöngéd virágok
ébrednek, várnak.
Színpompás szinek
a szikár talajban
nedvre találnak.
Nedvek és a fény
eggyé válnak,
és rügy fakad.
A nevem
PIRKADAT.
Ne félj,
nyújts kezet!
Megérintem a hegyeket!
Ne félj!
Hegy vagy,
nem domb,
nem vagy apró.
KÉRDEZZ !
Es eljön a nappal.
Mestereink eddig csak egyéni szolgálatunkat nevezték meg : a “Mérő”, az “Építő”, a “Segítő”, a “Sugárzó”. A németül beszélő angyal az egyetlen, aki a nevét közli velünk. Öröm tölt el, mert úgy érzem, hogy ez egy ajándék.
1944 február 21.
Ezúttal úgy érezzük, hogy a német szavak Hannának szólnak.
Hagyd el az utcát,
ahol zavaros
csatornák folynak!
A szennyvízből nem lesz bor!
A szőlő elrohadt.
Ültess újakat holnap,
Légy magányos és tiszta
a vadonban!
Hamarosan kihajt.
Öntözd,
és kösd ki az indákat,
ne hagyd a szélvihart,
hogy a szőlőt
tépje.
Adni:
ez az életed.
Ami mélyen van, emeld fel!
Metszeni
ne bánd!
Add át egész lényed,
légy
az Ő kertésze!
Hanna gyakran szúró fájdalmat érez a szívében. Minden egyes alkalommal, amikor erről aggódva kérdezem, ezt válaszolja: “ezek a fájdalmak nem a testtől származnak”. Úgy érzem, hogy az emberiség talán soha nem szenvedett annyit, mint napjainkban. És Hanna ugyanolyan mértékben érzékeny az Angyalok fényére, mint a környező világ szenvedésére. Ez az utolsó német üzenet, úgy tűnik, válasz Hanna fájdalmaira.
Ma ma van.
Holnap az holnap.
Én ma vagyok
a holnap.
Ez a Létem,
túl időn
és téren.
Légy enyém!
Csak egy út lehet:
a legfelsőbb pont,
ahonnan dalolunk,
ahol táncolunk
a lándzsák hegyén.
Ne légy nehéz !
Akkor a fájdalom
elcsitul.
A legmagasabb csúcsok odafenn
nem fent vannak, hanem lent:
Isten szívében
odabenn.
A gyötrelem.
Egy szív van,
egy Mag, egy Szó.
Örök menedék.
Nem közel, nem távol,
éppen ott,
ahol a dárdák
a semmit átdöfik,
ahol az űr megszűnik.
A hét dárda
ott találkozik.
Az űr helyén
fájdalom.
A szíved.
Dicséretet zengünk.
Többé nem
féltünk.
A dárdák Fényből vannak.
Csak az fáj,
ami sűrű.
Ne sírj,
ne ítélj,
ragyogj!
Fény vagy!
Megmondom a nevem.
Ki magányos,
van csak neve.
Légy Fény!
A név nem köt.
A név mag.
Es Magot csak az kap, ki
MAGányos.
Ma neked adom
a nevem.
A nevem :
“Pirkadat”.
Örökkön örökké.
Mások menetelnek.
Te, táncolj
a lándzsák hegyén,
minden súly és teher felett.
A te táncod
puszta Fény.
Fény vagy.
Enyém vagy.
Ne csüggedj hát!
Íme, három adomány:
beszélj,
ne add fel a reményt.
Légy én!
Én,
te,
Ő:
EGY.
Örökkévaló : AD.
Kezdettől
a téd.
Térj hát haza!
Az Angyal, akit ’Pirkadat’-nak hívnak
A ’Pirkadat’ nevű angyal ritmikus és helyenként rímes versekben szólt egy barátomhoz, aki gyerekkorom óta igen közel állt hozzám. Szülei egyike német származású lévén, a német nyelv költészete már kisfiúként lenyűgözte. Emlékszem, ahogy fáradhatatlanul keringett egy virágágyás körül egy rímpár bűvöletében, azt ismételgetve.
Azt hiszem, ‘Pirkadat’ ezért is választotta a német nyelv egy költőibb formáját, igy könnyebben megközelíthette őt. Mikor a barátom, bár bizonytalanul, de érdeklődést mutatott az üzenetek iránt, tanúja lehettem az angyal ujjongó örömének:
“Ő az enyém!
Nem eresztem!
Boldogan kacagok,
bolondul táncolok.
Hiszen
Isten képére teremtetett!” (2.old)
Megtapasztalhattam – ha csak egy pillanatra is – azt az elsöprő erőt, ahogy türelmetlenül, szinte repesve várja pártfogoltja első lépteit felé. De túláradó öröme közepette kiejtett egy szót, mely mélyen megdöbbentett : “Hiszen Isten képére teremtetett”. Mit jelent ez a kis szó: “hiszen”? Eltorzithatjuk isteni hasonlóságunkat? Eltékozolható, elveszíthető ez ?
Barátom ez után a belső mesterével történt első, futó kapcsolat után elhagyta Budapestet. Igy az üzenetek megritkultak. Mielőtt azonban teljesen abbamaradtak volna, az Angyal nagy ajándékot adott nekünk: a nevét. Nem tudom miért ő volt az angyalok közül az egyetlen, aki felfedte nevét. Számomra a név, az igazi név titkot rejt. Szent erö, mert a lélek lényegét fejezi ki.
Bár nem mutatta, Hannát mélyen érintette a háború kimondhatatlan nyomorúsága és brutalitása. Gyakran éreztem, hogy az együttérzés végsö határai perzselték, annyira érzékenyen érintette őt az emberek millióinak jajszava, kiszolgáltatottsága, halálba kergetése.
Éreztem, hogy a ’Pirkadat’ név születő, új fénnyel telve, fontos ellensúly volt ahhoz, hogy Hanna el tudja viselni a puszitó sötétséget.
“Ma neked adom a nevem.
A nevem:
Pirkadat.
Örökkön örökké.” (10. old)
A háború sötétségében a ’Pirkadat’ név egy fénysugárt jelentett, ígéretet. Bizonyosságot, hitet adott mindnyájunknak, hogy új hajnal virrad a világra. A sötétségbe borult föld “álma” előkészület lehet a fényre “ébredésre”. Az Angyal üzenete sürgető és intenzív volt, egy más, egy Új Életre ébredésre.
Egy másik nagy ajándékot is kaptam ettől az angyaltól. ’Pirkadat’ segített megértenünk, milyen nagy tévedés méltatlannak hinni magunkat. A szavaiból áradó erő elsöpörte az emberi gyarlóság érzését. Kérte, hozzuk létre, építsük ki vele a kapcsolatot, boltívet, hidat, mely összeköti a teremtett és a teremtő világot :
“Nyújts kezet!
Mi vagyunk a kötelék
lent és fent között:
a boltív, a híd.“ (6.old)
Ez a “mi” elkötelez, rámbízza a felelősség felét. Hisz a boltív mindkét fele egyaránt fontos, nélkülözhetetlen a teljességéhez. A két fél kiegésziti egymást.
“Egy boltív fele:
nincs értelme.
Ott kell, hogy tartson
teljesen épen
összekötőn
és kapcsolatképpen.
Még nem tud tartani,
se élni,
se halni.“ (5.old)
Természetes-e félnek lenni, valami egyik felének? Nem, egésznek lenni a természetes. A teljes lét a valódi. Egy félnek lenni nem felel meg a küldetésünknek. Kiteljesítő részünk, fény-felünk nélkül – az angyal nélkül – csak rész-emberek vagyunk. Az angyal éppúgy, a velünk való egység nélkül csak egy fél boltív, aki nem tudja teljesiteni feladatát. A tanítások, melyek az ember gyarló voltát hangsúlyozzák, megsemmisülnek ennek az öt szónak a megrázó erejétől:
“Légy félig Isten, félig föld!” (2.old)
E felszólítás kihívásként ható ereje megadja számomra, szinte megfoghatóan, az eggyé válás lehetőségét. A mérleg egyik oldalán az isteni, másik oldalán a földi: megváltó egyensúlyt alkotva. Hol van hát az ember feltételezett gyarlósága? Megsemmisül, összeomlik, feloldódik. Egy örömteli felelősségnek ad helyet önmagunk és az egész teremtés felé. Ez az ember igazi méltósága.
Ez az új öntudat, önnön értékeinkre ébredés, utat nyit saját ‘fény-felünk’ felé – nem megtörve azt a kisebbrendűségi érzés gátlásában, de felemelve közös feladatunk méltóságára.
Igen, egy új Pirkadat van születőben bennünk és általunk.
Fordította: Kerényi Kata
Források
(AAV)Az angyal válaszol, Fekete Sas Kiadó, Budapest, 2005
(AE)Die Antwort der Engel, „Az angyal válaszol” német nyelvű kiadása, Daimon Verlag, Einsiedeln, 1981. (Google Books)