Mi szilárd volt – szétmállik,
mi folyékony volt – megdermed,
mi biztos volt – nincs többé.
Borzalmas!
Rettenetes mélység fölött vékony híd – ez vagytok ti.
Úgy vigyázzatok magatokra! (18L, 110.o)
Csak addig szenvedtek,
míg fel nem ismeritek ŐT mindenben. (21L, 133.o)
Ne búsuljatok! Csodálatos változás indul,
és az nem mindig tűnik jónak nektek.
Pattognak a régi köntösök.
Széthullik, lefoszlik… minden.
Meg ne ijedjetek!
Nem kicsiny, ami veletek történik. (22L, 143.o)
Hogy felérj a végtelen Fényig,
túl kell, hogy jussál a teremtett síkon.
Különben nem éred el.
HA TÚLJUTSZ, MEGSZABADULSZ
ÉS MEGSZABADÍTASZ. (28G, 179.o)
Amit most érzel, az az átmenet…
Minden átmenet próba. (30L, 201.o)
Kényszerül az anyag átalakulni, ha te változol. (30L, 202.o)
Szokatlan erő szokatlan ellenállást kíván.
Az élettelen nem áll ellen.
AZ ÉLŐ ALAKUL OTT, AHOL KELL.
Pontosan ott.
Így lesz a rosszból jó. Így lesz a halálból élet. (34L, 228.o)
Az ember a mindenség sikolyát hallja,
s a mindenség édességét kell létrehoznia,
vagy romlását, ha nem felel meg.
Ha az alma megsérül,
édesebb lesz a többinél, vagy megrohad. (34L, 228.o)
Sötétség, gazság eltűnik, megszűnik,
ha a FÉNY eljöhet.
Figyeljetek!
A FÉNY amit adunk, kétszer tompul.
Láng kapná el a világot, oly végtelen erős.
Szárnyunkkal szűrjük.
Emelkedjetek! Szűrjétek újra!
FÉNY csak így jöhet.
TŰZ SZÁLL A FÖLDRE. (40; 266.o)
A legnagyobb erő, ha a csíra nő.
Sziklát repeszt, hisz a Dicső lakik benne.
Szolgálunk titeket, hisz Ő lakik bennetek is.
Új világ, igaz, szabad, tág.
Ott laknotok lehet,
mit el nem vehet senki tőletek.
De ti adhatjátok. (46 ; 291.o)
A világ szomjúhozik,
s a forrás — bennetek.
A világ kiált,
s a csend — bennetek.
A világ sír,
nálatok az egyetlen ír.
Kegy a törvény helyett.
Híd az örvény felett.
Sikoly helyett Mosoly.
Téboly helyett béke.
Nem a háború vége —
De az Új!
Hozzátok le végre! (46; 291.old)
Minden vész, sötétség, háború:
gyümölcshiány.
Az éhező éhsége Ő.
Ő kér, ha nincs kenyér.
Ő sír, ha fáj. (47; 294.old)
KERESSÉTEK AZ ÚJNAK A NEVÉT
— A NEVÉT —
MERT A SZÓ ALKOT!
A száj arra való.
A szem ŐT nézze csak!
A kéz NEKI tegyen!
Adjon végre, és ne vegyen!
És Béke legyen!
ESKÜDJETEK AZ ÉGRE,
HOGY MEGTESZITEK! (47; 295.old)
Az Új Világ
hozzátok kiált — születésért.
Az egység bennetek lakik,
és az Ő.
Félhet-e a fő,
ha a szívben lakik Ő?
A láb rohan —
a fő megőrül —
a kéz markol.
Miért?
Lábatok álljon a földön híven!
Hajtsátok le fejeteket!
Tegyétek össze kezeteket,
hisz a szívben
ott lakik az ÉLET!
Hisz az Út is a szívben van,
és egy az igazság, hogy: Ő VAN. (50; 300-301.old)
Minden születni fog.
A föld vár.
Minden lény fejet hajt a LEGKISEBB előtt.
A nagyra törők bukása örök.
Eddig győzött a nagy —
majdan a kicsi.
Vagy — vagy.
A sok elvétetik.
Mi nagy, kivágatik.
Mi kicsi, megtartatik.
Ti álltok kicsiny körön,
és ez nekünk öröm.
A mienk kisebb, mint a tietek. (52; 309 – 310.old)
Új lángot kaptok.
Nyomott lelketek fellendül. (53; 311.old)
MI LÁTJUK AZ ÚJ NAPOT,
TI MÉG NEM, OTT LENN.
SZÍV MÉLYSÉGÉBEN LASSAN DERENG.
MI BENT MÁR LÁTJUK ŐT.
KINT TI CSAK A FÖLDI KÍNT LÁTJÁTOK.
EGY KÍN VAN: A KINT.
CSAK KÜLSŐ SÖTÉT VAN – BELSŐ NEM LEHET.
CSAK KÜLSŐ ZAJ VAN – MERT BENT TEREM A CSEND.
CSAK KÍVÜL VAN IDŐ – BENT MEGÁLL.
CSAK KÍVÜL VAN HALÁL – BENT AZ ÉLET.
CSAK KÍVÜL TÉVED A LÉLEK – BELÜL ÖRÖK FÉSZKET TALÁL. (53, 313.old)
AZ EDÉNY MÉG SÖTÉT.
HA BENT KEZD IZZANI A HÉT,
ÁTLÁTSZÓVÁ VÁLIK A FALA.
AZ Ő DIADALA ÁTTÖR A FALON.
NINCS TÖBBÉ HALÁL, SEM ZAJ, SEM KÍN.
AZ IDŐ MEGÁLL KINT.
Ő INT.
S MINDEN LÉNY DALBA FOG ÁLTALATOK.
LEGYETEK BOLDOGOK! (53, 313.old)
Regeltől estig
meg ne szűnjétek hívni az Újat!
Még üres a sík, de megtöltetik.
Reggeltől estéig mindig hívjátok!
AMIT HÍVTOK, AZ LESZ!
És ami lesz, el nem vész többé.
Örökkön örökké hat minden pillanat. (54, 316.old)
Az Új Hon már virul –
még túl a megfoghatón.
De rezdül a Terv.
Indul a kedv az építő szívében.
Az Új Épület befogad mindeneket
kik hontalanok. (55; 321.old)
Az Új Nevű közelít.
Készítsétek az útjait!
Ruhátok eléje terítsétek!
Az egyetlen ruhát, az “én”-t.
FÉNYÖLTÖZETET csak meztelen vehet Tőle.
Új Neve áldott legyen!
Új FÉNY, mely árnyékot nem terem többé.
MERT AZ ÚJ ANYAG ÁTLÁTSZÓ LESZ –
ÖRÖKKÖN ÖRÖKKÉ. (55, 322-323.old)
HA LÁTTOK PORLADNI VALAMIT,
HIGGYÉTEK, A FÉNY KÖZELÍT!
Hírétől megremeg a föld,
és összedől, mit ki nem tölt
az ÖRÖK IGE. (57, 328.old)