téma: ÉGJ! TŰZ

65. Beszélgetés, 356. o:

Az egész teremtés FÉNY-ből van. Valójában nincs külön se anyag se szellem: minden az egyetlen FÉNY különböző rezgésállapota és fokozata.

Hanna rajza ezt a rezgés-állapotot illusztrálja, jelezve hogy a FÉNY egy «pontból»: az isteni Forrásból fakad. Elképzelhetetlen intenzitású ez a Fény-kiáradás, a legfinomabb rezdüléstől a legsűrűbbig. Legtömörebb formáját kőnek hívjuk.

A rajz közepén egy hasadás látható. Ez azt jelzi, hogy a Fény-áramlás még nem folyamatos. Az Angyal legalacsonyabb rezgése az egyetlen, amely elérheti az ember legmagasabb rezgését, amennyiben e magasságot és mélységet az Új Ember magában egyesiti. Egyelőre a rés, a szakadás fennáll, úgy hívjuk: halál. Az Új Ember születése a halál halála.

32 G, 212.o:  A keresztről szólok.

5 G, 34.o: AZ ÚT NEM NEHÉZ. Légy vidám!
Hanna nem tudja kifejezni ezt az egészen megújító örömöt.
A “Szólónak” nincs szava.
Könnyed, lángszerű mozdulattal felfelé:
A TŰZ VIDAM – A VÍZ NEHÉZ.
Ha nehéznek érzed, tévelyegsz.
Hanna később magyarázza, melyen nehéz volt megfelelő szavakat találnia. «Új mosolyra, új, eddig ismeretlen derűre kell lelned. Ha a súlyosat nehéznek érzed, – elveszel. Ha a súlyosat könnyűnek érzed, – utadon vagy. Vigyázz a felületessé­gedre! Az új mosolyt csak az átélés mélyén tudod megtalálni.

10 G, 50.o: Az elkészített vizespohárra utalva:
A víz közel hoz hozzád.
Ami neked a tűz, az nekem a víz.
G: Ha érintek valakit, akit szeretek, úgy érzem, hogy erő távozik a kezemből, de nem a szememből.
Az erő még nem ért el a szemedig.
Törvényt mondok neked:
Te alulról felfelé törsz (a kezek kúpot formálnak)
Így is vagy felépítve.
Alul erős, felfelé vékonyodik.
Az anyag tehetetlen. (A szem magasságát jelölve):
Itt érintkezik az anyag a szellemmel.
Fel kell emelned az anyagot odáig,
ott kigyúl és kiárad a szemeden. (A torkot megjelölve):
itt lezárod az érzelem által,
vízzé válik és visszafolyik.
A toroktól a szemig finomodik az anyag, de még anyag.
Tartsd tisztán az utat!

13 G, 68.o: Gyújtsál örömtüzet NEKI,
ha munkád befejezted,
mert ÁLTALA létrejöhetett.

20 G, 120.o: A kenyér, amit kaptál a kezedbe,
még ehetetlen a földön.
Meg kell sütni a kemencében.
Ne aggódj!
Sem a kemence, sem a kenyér meg nem ég,
csupán a fa, amit úgy hívnak: “személy”.
Annak tüzénél készül a kenyér.

23 G, 144.o (végig olvasni):
A fölöslegnek el kell égni.
A FÖLDI FÉNY A KENYSZERŰ ÉGÉS.
AZ ÉGI FÉNY AZ ÖNKÉNTES ÉGÉS/ AZ ÁLDOZAT.

23 G, 145: Átváltozás. Égés.
Csak az ember gyújthat tüzet.
Minden más csak gyulladhat.
Az oltár kész,
gyújtsd meg rajta a tüzet az Ő tiszteletére!
Ne az oltárt gyújtsd meg, csak a fölösleget.
Te azt is meggyújtanád, ha tudnád,
mert csak pap-csemete vagy.

23 G, 137: G. Milyen az igazi odaadás, felajánlás?
Gyönyőrû!
A legszebb dallam, a legjobb illat, a legszebb fény,
mind száll fel az Ő zsámolyához.
Sírás, bánat, önmarcangolás, támolygás:
az füst és leszáll. Tökéletlen égés.
Megülepszik a föld színén, feketés réteggel vonja be.
Visszatartott oadaadás: az bánat és gyötrődés.
Tökéletlen áldozat. Szénpor és nem FÉNY.
Nem átváltozás, csak szétporladás.
EL-ÉG-TELEN.
Fújd a tüzet! Én majd segítek.
A tanulás is égés.
De szavam csak fa. Meg nem gyullad benned. Ott hever.
Új fát nem kapsz!

23 G, 137. o: A régi törvény:
Fák nőnek… kivágatnak… és tűzre vettetnek.
Mindig új fa nő… kivágattatik.
Az Élet Fája örök, mert gyümölcse a FÉNY.
A régi fa tüzéből van a törzse.
Már nem kell elégetni, mert gyümölcse a FÉNY.

23 L, 147. o: Legyetek jó szolgák!
Mert a szükségesen túli tett az Új Világ építőköve.
Másból fel nem épülhet.
Vigyázz!
Vigyázz szolgám a Júdásokra, akik árulják az igét!
Közeledben is vannak. Tudsz-e róla?
Ahol tűz ég, ott különválik az igaz a hamistól.
Es ez a cél.
Vigyázz, meg ne rendüljön a szíved!
Mindig a tizenkettő között van az áruló –
a legszerencsétlenebb.
Meg ne tántorítson, mert igy kell lenni.
Az érc még nem használható.
A fém hasznavehető.
A salak lábbal tapostatik.
A tűz, mit gyújtasz, kettéválasztja. Igy van ez jol.
L. Tehetek itt valamit, vagy hagynom kell?
Gondozd a tűzet,, őrizd, mással ne törődj!

25 G, 155.o: Csak a gyenge tűzet kell ovni a széltől.
Ne féljetek harcba szállni!
Ki harcolhat a sötéttel? – A Fény.
S ki győz? – A Fény.


25 G, 155. o:
  Mi a láz,
A szív dobog. Ez ütem.
Mitől bomlik meg az ütem?
Idegen, ártó anyag kerül a vérbe,
s a szív gyorsabban dobog, a tűz fokozódik.
Meg kell gyújtani a zavarót. Ez a láz.
Megtisztul a vér, s az ütem helyreáll.
Mind ritkábban vagy lázas,
Mert gyógyulsz a régiből.
G. Szeretném kiégetni magamból a romlottat.
– Tévelyegsz. Ne hagyd megromolni.
Ott ahol romlik, szükséges a láz.
G. De hol nem veszem észre, hogy kezd megromolni?
– Nem védekezni kell immár, hanem támadni.
Feltámadni a sötét ellen.
Elég sem lesz az anyag, ha égsz.
nemhogy maradjon és megromoljon. (Csend)
Amit hibádnak vélsz, erényed lehet, ha felismered.
Nem látod az embert.
Nem hiba, mert a szemed nem látásra való.
Ha a szemed sugározni fog, akkor jo lesz minden.

25 G, 156. o: NE VEGY RESZT A SÖTÉTBŐL,
DE ADD A VILÁGOSAT MINDIG ES MINDENKOR!
MAJD A SÖTÉT ELTAKARODIK.
Miből látni, hogy sötét van?
Mi mutatja a sötétséget egy szobában?
A lámpa, ha nem ég. A lámpa felelős.
Ezért gyújtsd az embereket,
és ne búsulj a sötétségen!
Ez a te törvényed.
Harcot hirdetek, nem békét.
Csak az ütemre vigyázz!
Ez az Ő üzenete.
Általad Ő ítél, Ő harcol.
Csak vigyázz, hogy NEKI szolgálj
és ne a gonosznak, aki a múlt.
Nincs más módod, hogy megkülönböztesd, mint az ütem.

25 G, 157.o: A tűz, ami benned ég, a test tüze
Hivatik életnek, és az épit.
A láz rombol. Ugyanaz a tűz, csak a mértéken túlment.
Hetvenszer ver a szíved, hétszer tízet.
A HETES AZ EMBER ÜTEME.
HET NAP ALATT GYOGYUL A LEGMELYEBB SEB,
HA NINCS OTT A GONOSZ.
Az ütem az edény űrtartalma.
Egy csepp – és túlfolyik.
Figyelj! Nagyon figyelj! Csak figyelj!
Ez az ütem már nem a test üteme.
Ezt érteni nem lehet.
Hagyd az értelmet az ő királyságában.
A régi törvény, az élet égése: örök.
A láz nem. A «több» nem mindig jobb.
A te égés-mértéked másnál halálos láz volna.
Egy kulcs van csak: Figyelj!

29 G, 187. o: (végig olvasni)
Testedben van tűz, mely nem pusztít, méreg mely nem öl.
Hogyan lehet ez?
Minden jó a nagy TERVBEN.
Egy titok van. Értsétek meg!
ÁTALAKULÁS.
AZ EMBER A NAGY ÁTALAKÍTÓ.
A “rossz” a több, de bölcsője az Örömnek.

G 34, 226. o: G. Tudom, hogy érzelmeim elválasztanak Tőled.
– Vízbe nem léphetek.
Mert a víz eltűnik, ahová lépek.
S a vízre szükség van – a tűzre is.
Azt adni sajátod.
A tűz ura a víznek.
Ő ura mindeneknek.

34 G, 232. o: Én a mosolyban lakom.
Én nem tudok sírni, mert nincs min.
A hiányon nem sírni kell.
Gonoszság, borzalom, sötétség –
A neved: hiány.
Nem vízhiány, hanem tűzhiány.
A tehetetlen kreatúra sír, mert nem tud mást.
Sír. Es a sír elnyeli.
Ég veletek. 

36 G, 239. o: G. Hogyan tudnám saját tűzem fokát elérni?
– Ha próbára teszed.
Saját tűzed nincs. Egy tűz van.
S amit kiérdemelsz, az a tied.
Amennyit tovább tudsz adni, annyi a sajátod.
Minél közelebbi a kör ŐHOZZÁ,
Annál több tűz áradhat le,
és neked új “éned” születik.
Nincs sajátod.
Semmi vagy és minden. Választhatsz!
MINDEN TÜZEK ADÓJÁHOZ! (Csendes ima)

40. Karének, 266. o: A FÉNY amit adunk, kétszer tompul.
Láng kapná el a világot, oly végtelen erős.
Szárnyunkkal szűrjük.
Emelkedjetek! Szűrjétek újra!
FÉNY csak igy jöhet.
TŰZ SZÁLL A FÖLDRE.
Benned ég az Ég,
S miden elég mi rég.
Hisz Ő régivel nem tehet semmit, mert elég.
Szemetek látni fog égi tüzet,
ha kiég bennetek minden rég.
Különben elégtek – az nem elég.
A földi tűz csak földből lehet,
csak földet ehet.
Az égi el nem ég, hisz Eg.
Tüzet hordozni, hozni, nagy tiszt.
Tisztulnotok kell, másképp nem lehet.
A FÉNY mit lehoztok, oly csodálatos!
CSAK OTT FAJ, AZ A TAJ, AHOL KELL VALTOZNOTOK.

40, – 267. o: A korsóban nem víz – de tűz lobog.
Mert Ő a mindenek felett Lévő tűzzel keresztel.
A szenvedés neve: a rés.
Legyetek teli – az idő közeli!
Ha a tűz kifolyik a résen, szörnyű baj.
Tűz csak bennetek lehet – csak bennetek!
De TENNETEK KELL – TENNETEK!
Így kap a föld Égi tüzet. 

44.  – 282. o: A KEGY MIT ADUNK, A LET HOL VAGYUNK.
Az adás az ellenhatás a súlyra.
Az Újra szomjazzatok!
A tűz az örök szomjúság, mit kaptok.
Adjátok tovább!

45. – 288. o (Mérő / Kertész): Kezemben tűzkard lobog,
de lelkem háborog.
A Kertész kér:
MEG EGY NAPOT!
MEGÁSOM A TÖVET, URAM!
MEG IS TRÁGYÁZOM.
HÁTHA TEREMNI FOG.
AZTÁN KIVÁGHATOD, HA MÉGSEM TEREM.
DE ENGEDD MEG NEKEM!
EN KERTÉSZ VAGYOK,
A FA KEDVES NEKEM.

45. – 289. o: Kezemben tűzkard lobog…
És tudom, sújtani fogok, ha Ő szol.
Hisz szolgája vagyok. Nem lázadok,
meg nem botránkozom.
Az Angyal tiszte is nehéz,
de mindig kész szolgálni.
Szolgáljatok nappal és éjjel!
Megállnotok tilos.
Sok talentum bízatott rátok.
El kell számolnotok!
Hisz NEKI szolgálni oly édes.
Virágozzatok! – Kérlek!

53. Pünkösd előtt (végig olvasni)