téma: GYERMEK

G. Mi által erősíthetem a hitemet?
 — Az EGY által, mert a kettő egy.
A haszontalan szolga rontja a hidat,
nehogy ura megjöjjön.
De a kis GYERMEK mosolyogva átlépi
ÉS Ő AZ ÚR.          (20G 122. o.)

Az ÚJ, a sohasem látott köztetek időzik,
a kis GYERMEK, a leghatalmasabb Úr,
az Új, az Örök.
Az nem az örök egyforma, hanem az örök Új.(20G 122. o.)

A kis gyermek, a még nem született is,
álmodik az anyaölben a napvilágról.
Ha nem álmodna, nem születne meg.
MINDEN, AMIT CSELEKESZTEK MOST:
ÁLOMCSELEKEDET, ÁLOMGONDOLAT.
Mindig szebbet és szebbet álmodjatok,
mert az mind valóság lesz!
Az álom is hit…         (22G 140. o.)

L. Mi a szervek működésében a “szükséges” és mi a “több”?
— Egy “több” van a szervek működésében,
a testi gyermek, az a több.
    CSAK AZ A “TÖBB”, AMI ÖNMAGÁBAN MEGÁLL.
    Minden más pazarlás, átok.
Fiatal lány szépsége kis gyermekében ölt testet,
nem az arcfestékben, gyermek nélkül.
Szervek ennél többre nem képesek — de Ember, igen.
Hanna később elmagyarázza, hogy a “testi több”: a hús-
vér gyermek, míg az “emberi több”: a Fény-Gyermek,
az Új Ember
.                          (23L 148. o.)           

Vigyázzatok! Ha felnőtt ember nő, az daganat, vagy háj. Nem szép.
Felnőttetek. — Az Újat kell megszülnötök, a
GYERMEKET!
Már ne magatokat növeljétek többé!(23L 148. o.)

G. Hogyan őrizzem a FÉNY-GYERMEKET?
 — Ki a FÉNY? 
G. Ő.
— Jól mondád. Őrizd jól!        (24G 152. o.)

G. Ki voltam, mielőtt születtem?
— Még nem születtél.
Az voltál, ami most.
Akkor kérdezd, ha megszülettél.
    Az van, ami volt, de nem lesz…  (24G 152. o.)

A RÉGI SZÜLETÉSBEN ANYA ÉS GYERMEK — EGY,
S HA MEGSZÜLETNEK —KETTÉ VÁLNAK.
MI KETTŐ VAGYUNK,
HA MEGSZÜLETÜNK —EGGYÉ VÁLUNK.
    Ez a rejtély.
Fel nem foghatod.                   (26L 172. o.)

Puszta kövön, szalmán,
állati párától melengetve
fekszik az Újszülött… tibennetek.
A kő jó, a szalma jó,
a meleg lehelet jó.
A düledező istálló, a hideg,
a sötét kívül rossz.
Ne féljetek!
A sárkány nem éri el az Újszülöttet.
A régi sárkány fája mellett áll.
Nem kell már a piros alma. (27L 174. o.)

    -Látod az Újszülöttet?
L. Nem.
— Pedig lásd!
    SZÜLŐNEK HISZED MAGAD —
S Ő SZÜLT TÉGED.  (27L 174-175. o.)

S ti szültök Fiút,
az egyetlen kiút: EMBER!
Rozzant istállótok se legyen!
Legyetek a hegyen — mindig a hegyen!
Mi ott vagyunk, hisz a mi Fiunk is.
Kis teste még gyermek,
de Ég és föld megremeg Előtte.
A Lélek ereje lesz a teje, mit szív
Hív szolgák őrzik.
Legyetek hívek!      (42, 280. o.)

A szívek megtelnek Vele.
S ami tele, többé nem fáj.
Az Angyalok kara
felettetek lebeg.
Békesség szálljon rátok!
De adjátok tovább —
nem sajáttok!
Sajátunk egy: Ő.
S mi az Övéi vagyunk.
Ez a tanunk.
MI ÁLTALA — és Ő általunk!  (42, 280. o.)

Az Új Szeretet csodálatos erő,
az új GYERMEK teje. (61, 339. o.)

AZ ÚJ ELEM ÉG S FÖLD KÖZÖTT
A MEGISMERÉS: AZ ÉRTELEM.
Alul „pokol”, s a temető.
Felül a Menny, s ott honol Ő.
Közötte fekszik a Csecsemő,
az eggyé tevő.
Nincs többé halál, pokol és temető,
és elérhetetlen menny sincs ott fenn valahol,
hol a sok dicső lélek honol,
s száll az angyali dal.     (73, 383.o.)

Az új GYERMEK Ő.
Teste üdvözült anyag,
átlátszó, érező.
Lelke sugár, mely nő, gyümölcsöző.
Minden, ami eddig termett az ugaron, vadon,
csupán csak alom.
Rajta pihen a GYERMEK.
A ti GYERMEKETEK!  (73, 383.o.)

Fölötte lebeg az Angyalsereg, és imádja Őt.
Neki szól minden dalunk.
Őt táplálja minden szavunk.
Minden imádatunk az Övé.
Kicsiny gyermek Ő, de mérhetetlen erő,
felmérhetetlen örök jövő.
A Mérő lelke Ő és Ő a Segítő.
Az Ő hangja a Csend.
S Ő az örök Sugár. (73, 384. o.)

Szüless meg, GYERMEK,
mert már lehet!
Már szorít az anyaöl.
Lépj ki, mert megöl!
Ne késs!
A rés szűk, de enged.
Szüless meg, GYERMEK! (75, 390. o.)

Az erő, mi telít, elég.
Nem segítlek. Szüless meg!
A születés nemcsak kezdet, a születés vég.
A régi lét s az új között
van egy zsinór, mi összeköt.
Szakítsd el, Újszülött!
Magadtól szabadulj!  (75, 391. o.)

Mert örök születés van, örök szerelem.
Minden pillanat hat.
Nincs többé születésnap.
A születés örök.
A születés nem akarat,
nem vágy, nem kegy,
csak a SZABAD.
Ott egy vagy VELE,
és ott vagy MAGAD.  (75, 391. o.)

A csillag utat mutat.
A bölcs vándor halad,
ha jön a FÉNY, megáll.
Új KISDEDET talál.
A régi tan szorít.
Az ÚJ FÉNY mindent elborít. (75, 392. o.)

Minden nemzet és minden „nem” fölött
az örök IGEN!  
A kis GYERMEK megszületik.
Még nem tudja használni tagjait,
de mindenre megtanít
az örök Erő, mely beléje adatik.
KRISZTUS TESTVÉR MEGSZÜLETETT.
AZ ÚJ KRISZTUS
FÉNY MINDENEK FELETT.
Az angyalsereg imádja Őt,
de szabadon.   (75, 393. o.)

A föld nem a só,
nem a fű, nem a ló,
nem a gondoló,
hanem az anyagba öltöztető,
az átváltoztató,
a FÉNYT védő, beburkoló.
Így lesz a fénytan
még nem látó szemeknek elviselhető.   (78, 404. o.)

Ő a Fő.
Mi részek vagyunk,
de készek.
Ő hozzátok leszáll, szól.
Ti kerestek,
Ő rátok talál.
Talpa alatt a halál. (80, 416.o)

Ő a Fiú.
Minden golyó az Ő Szívén üt sebet.
Ő a FIÚ,
Isten Fia, a keresztre szegezett. (80, 416. o.)

Ő a FELISMERHETŐ,
Ő az ELÉRHETŐ, a GYERMEK.
Isten Fia, ki értünk vérezett,
értünk a földbe temetkezett.
Ő MÁR TESTVÉR LEHET, ROKON,
A FÖLDI LEGFELSŐBB FOKON. (80, 416. o.)

A FÉNY ANYAGBA ÖLTÖZIK.
Leszáll az ég, a bölcsesség.
A BÖLCS ANYAG A GYÜMÖLCS.
A teremtés termést hozott:
MEGFOGHATÓ FÉNYT – FÉNYLŐ ANYAGOT.
Ujjongjatok!            (83, 427. o.)

A szűz szül, vajúdik.
Az utolsó szülés a negyedik.
A GYERMEK az égbe ragadtatik,
az ég a földre költözik.
Örökkön örökké.     (83, 427. o.)

Ádám bolyong ok— és céltalan.
Neki Fényes szem adatott,
mégsem látja az utat, a valót, az életet,
mert szeme a bűn által lezáratott.
Ádám derűben fogantatott,
kígyó által megcsalatott.
Vak lett és halott.
De a Bárány feláldoztatott.
Így mégsem halott,
mert Ő az élet.
Minden Vele, Benne, Általa éled.  (84, 428. o.)

Vétek után a tisztulás.
Tisztulás után az odaadás.
Utána a szeplőtlen fogantatás,
a nász, az Új Ház.
A halál kívül megáll.
A kín kint marad.
A rés betöltetik,
és örökre megszűnik a szenvedés.   (84, 429. o.)

DICSŐ ANYAG, ÚJ ÖNTUDAT!
Az Isten-fiúság örök.
Ádám, kiűzött,
új házba költözött.
A megtért fiú,
hiú örömök helyett,
megtalálta az egyetlen helyet,
az Örök Életet.  (84, 429-430. o.)

Kezdetben volt a Csend.
A Csendben benn
született a Hang.
A Hang a Szeretet.
A Hang az Úr fia. (88, 449. o.)

Az Úr a Csend.
A Csendben bent
pihent a Hang.
De testté lett.
Megszületett.
A Szeretet az első vetület.
A TEST NEM MÁS,
MINT ANYAGGÁ LETT SZERETET.
Ő a tevő.
A Hang a lendület.
A teremtés vetület.
ANYAGA AZ ISTENI SZERETET. (88, 449. o.)