téma: CSÍRA

G. Miért voltatok a múltkor sokan?

— Mert nőtt a Feladatod.
G. Mi az, amit vártok tőlem?
— Ha a mag kikel, felismered.
G. Eléggé öntözöm a magot?
Utolsó héten nagyon igyekeztem, és dicséretre vágytam.
— Te jól tudod.
A szigorú hangsúly válasz helytelen hozzáállásomra.    (6G, 35. old.)

A mag kikel.
Az áramlás Ő.
Ahol van mag, ott kikel.
Ne firtasd, hogy hol van!
Ítélni fölösleges. (9L, 48. old.)

A magvető magot hint.
Te „Segítő” vagy.
A magot nem oszthatod,
de zárd a mélyre.
Sokszorosan fog újra kinőni.
Azt oszthatod.
A magnak le kell szállni — mélyre.
Utána a föld becsukódik sokáig — sokáig.        (13L, 69. old.)

Alig várod, hogy oszthasd.
Itt a hiba.
Légy türelmes, mint a föld,
amelyből vétettél
és sokszorosan fogsz teremni.    (13L, 69-70. old.)

Lehet az újat mérni? Mondd!
Pici kis új több, mint minden régi.
Nem súlyra mérik.
Fel bírod-e fogni szívedben,
mit jelent ez a pici új, ami benned van?
Az képes mindent megváltoztatni. Mindent!
Mindenhol meg fog jelenni. Mindenben.
Elveszi az ízét a réginek.
Undorodni fogsz a régitől.

A PICINY ÚJ:
ISTEN ORSZÁGÁNAK A MAGJA BENNED.

Áldott az a talaj, mely befogadja a magot,
és áldott az ő termése.        (14L, 80-81. old.)

Tudod-e, mi INDÍT el?
Mondd ki, szolgám, hogy: „Vállalom”.
Az igaz szó felszáll az Ő színe elé,
és mint erő száll vissza rád.
A fogadalom ereje belőled indul.
A fogadalom szava mag, amit az égbe vetnek el.
És az terem, és visszahull rád sokszorosan.
Lesz mit kiosztanod, szolgám!
Istenbe vetett Hit.       (20L, 126. old.)

Az emberek mind csak a földbe vetnek,
ezért aszik ki a föld.
Semmiben sem lesz hiányotok,
bizonyosra mondom.  (20L, 126. old.)

Köszöntsük a búzamezők Urát!
A búzáról mondok történetet.
Üres a markod, kis szolgám, de hamarosan megtöltik.
Figyelj!
Tíz búzaszemed van — nem több.
Csak tíz felé oszthatod — húsz felé nem.
Kikelhet-e a búzaszem, ha kettévágod?
Jószándékkal tetted… (22L, 141. old.)

A búzaszemben lakik az Új és a régi.
El nem vághatod.
 El nem választhatjátok emberi értelemmel:
ez a régi — ez az Új.
Mit újnak véltek, az is csak régi.
Nem elvágni, nem ítélni — elvetni kell!
Akkor fog kikelni az Új,
mely nem a csíra, mely nem a mag.
Mindez csak lakás az új számára.      (22L, 141-142. old.)

Rejtsd el egészben a magot,
akkor lesz több belőle,
mert kikel.
    KIKELET VAN.
— Tíz szemed van a búzából.
Nem adhatod húsznak.
De ha elveted a tízet,
hamar száz lesz belőle.
Az égi búza gyorsan terem.         (22L, 142. old.)

A félelemről beszélek.
A félelem a hit magja.
Gyermek-népek félnek.
Mitől félnek?
Az ismeretlentől.
Mi az ismeretlen?
A magasabb.
A ti törvényetek az öröm és nem a félelem,
mert a mag kikelt már,
ha kikel, a mag eltűnik, és a félelem megszűnik.        (25G, 158-159. old.)

A CSÍRA A MAG HALÁLA.
A földben lakók halálnak látják csupán,
mert nem látják a csírát,
mely a föld fölött van.
Az új szem az Új Lény.
Jól választottál álmodban.
A mulandót adtad oda az öröklétért cserébe.
S aki odaadja, megnyeri azt.
Az Új szem csak egy,
mert a kettősség felett van.
Ne félj a haláltól, mert az nincs!
    HA VELEM CSELEKSZEL, HALÁLT NEM ISMERSZ.    (25L, 160. old.)

Két tojás:
az egyikben van az élet csírája, a másikban nincs.
Mindaddig nem tudatik, míg nem jő a keltő.
A melegtől kikel a csíra,
a csírátlan megromlik.
Keltő vagy!
Csírát nem adhatsz, de kelthetsz.

CSÍRÁT CSAK Ő ADHAT, A CSÍRÁK URA. (25L, 161. old.)

Ami bűzös és romlott, ott hiánya van a csírának.
Ez még az átok kora.
A kis madár kidobja fészkéből a romlott tojást.
Nem sajnálja, mert hasztalanul melegíti.

AZ EMBER CSÍRÁTLAN TOJÁSON ÜL.
MÉG MINDIG MELENGETI.
MÁR ROMLIK ALATTA,
MÉG MINDIG MELENGETI.
FÉLTI A ROTHADT TOJÁST.
ABBÓL ÚJ NEM LESZ.

De tudd meg, amíg a madár kotlik,
addig nem tojik újat.   (25L, 161-162. old.)

Érted a tanítást?
Kegyetlennek hiszed, pedig nem az.
Csak erős.
Biztos jel: ha melegre romlik, az csírátlan,
ha kikel, akkor jó.
Te csak melegíts!
A romlott ítél önmaga felett.      (25L, 162. old.)

A „Mérő” szól.
Tavaszodik.
Ha termést akarunk, meg kell tisztítani a fákat,
az alkalmasat beoltani.       (33H, 217. old.)

Nem látlak titeket, de látom a Fát, az Élet Fáját.
Kezemben iszonyú éles kard.
A választottak, egy-egy hajtás a Fán.
HA NEM TÖR ÁT AZ ÚJ A RÉGIN — ELCSAPOM.
Ne féljetek a kardomtól, mert az csak holtat ér.
Holtat nem lehet oltani.
Az „Oltó” nem növel, de választ: mi jó — mi rossz.  (33H, 217-218. old.)

ELŐSZÖR FOG A FA TEREMNI.
Régóta őrizzük már.
Körbejárjuk a Fát. Előkészítjük a termést.
TERMŐRÜGYEK, NE KÉSLEKEDJETEK!
TÖRJETEK ÁT A RÉGIN!
Már nem jelez öröm.
Már nem jelez fájdalom.    (33H, 218. old.)

AMI A NÖVÉNYNEK A NEDV,
AZ AZ EMBERNEK A KEDV.
A kedvetlen — száraz…
Mindig legyetek kedvesek!
Ez valóban rajtatok múlik.
A nedv alulról jön — a kedv is.
A ti dolgotok!…
NEM TUDJUK, MIKOR JÖN AZ OLTÓ.
TI ÁGAK — MI OLTVÁNYOK, KÉSZEN VÁRJUK!   (33G, 219-220. old.)

A kicsiny csírának sejtelme sincs,
mivé fog nőni.
Mégis duzzad, feszül, törekszik a fény felé.
Hogy mivé lesz valójában,
a feszülés fokától függ.
Jól vigyázzatok!
MINDEN A FESZÜLÉS FOKÁTÓL FÜGG.   (36L, 243. old.)

Hasztalan tudja a kicsiny csíra
hogy mélyében nagy fa lehetősége rejlik,
ha nem tör, feszül, nő a fény felé.
A talaj oly kemény, a föld oly nehéz,
minden lehetőségét bele kell vetnie,
hogy leküzdje.    (36L, 244. old.)

Kis szolgám, te is tévelyegtél.
A feladat megtétele önmagunk növelése.
Ha önmagunkat növeljük, többet tudunk adni.
Mennél nagyobb a feladat, annál nagyobbat növel….
Mindenek elé helyezd a Feladatodat! (36L, 244-245. old.)